Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Goór Imre: Házát magas sziklára építette, Harmadszor emelem Rád, Átfolyik rajtunk az idő (versek)
Sarokvas-zaj a börtönökben kongó lépcsők, jajok, jajok vasrácsozat, vakablakok tegnapi ellenségeim. Körülvesznek ó, Uram bekerítnek. Harmadszor emelem Rád arcomat szüntelen bizakodással mikor lovaim elporoznak. Átfolyik rajtunk az idő Átfolyik rajtad az idő kiben szerelem, gyülölség érti egymást kiben vér s virág megérti egymást ki könnyen jár tenger s csillag között kiben a nap már nem Nap s nem Oroszlán . . Átfolyik rajtad az idő, a Nagy Kegyetlen. Átfolyik rajtuk az idő kinek az Úr főzőedénye kinek barmai Nagy Medve, Bika, Kos kiben a megváltó égi bazár jelképmadarai alig értik egymást mivel — bár mindahányon létezők — átfolyik rajtuk az idő, a Nagy Kegyes. Átfolyik rajtunk az idő kiben öltük, ettük, temettük egymást kiben rászedtük és vádoltuk egymást kiben a dolgok eszme s értelem forma, anyag s lényeg szerint is érthették volna egymást, mert voltak valóban létezők . . . Átfolyik rajtunk az idő, a Nagy Kegyetlen.
