Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Pályi András: Jönnek a filmesek (ikernovella)
szembogarában, miközben szikár arcvonásai megereszkednek és szinte gyerekessé válnak, ujjai feszülten vibrálnak a téglavörös térítőn. Ilonkának pedig még öt esztendő után is lenne mit bevallania, főleg bizonyos részleteket szívesen boncolgatna, eltűnődve a férfiak ilyen-olyan testi jegyeinek mélyebb jelentésén, sőt tisztában van vele, hogy a negyedik vagy ötödik pohár pezsgő után menthetetlenül a férfi nemi szervek összehasonlítgatásánál kötne ki. Az ügyvéd is jól érzi, merre tart a játszma, de pár asztallal odébb észrevenni véli egyik ügyfelét, akinek bonyolult örökösödési perét fél éve vívja, s akit annyiszor intett éppen ő józan mérsékletre; az is feltételezhető, hogy vannak a teremben, akik Ilát fölismerték, így aztán helyette is szégyelli magát, ami újabb feszültség benne, azaz olaj a tűzre. Az asszony érzi, hogy cselekednie kell, felemelkedik, megindul a toaletté felé, de néhány lépés után megáll, int a férfinak, hogy ő is jöjjön. Ernoch Dezső dacosan nemet rázva a fejével, ám mozdulata elakad, nem akar hinni annak, amit lát, Ilonka e néhány lépés közben annyira megváltozott. Könyörgő, szerelmes barika- szemmel pillant rá, egyszerű, kötött, mégis feltűnően elegáns bézs ruhájában, amely jó ízléssel engedi sejteni idomait, egyszerre az érett asszonyt és a bakfist, mintha a saját nagylánya is ő maga lenne, akinek valami zongorista az igazi-apja, nem baj, most ennek is szelíd csábereje van, és lecövekeli magát a vendéglő közepén, nem érdekli, hogy nézik, vagy hogy útban van a pincérnek. Az ügyvéd föláll, megy, a feleség habozás nélkül behúzza a női vécébe, be se riglizi az ajtót, esztelen a kívánás bennük, vad csókolózás következik, az asszony odanyúl, ahová kell, megérzi a merevséget, fél kézzel kigombolja neki, fölhúzza magát a nyakába, lábával átfogja a csípőjét, és fölgyűrve az elegáns bézst, könnyedén belecsúszik, így szeretkeznek, állva a vécé falánál, röviden, ajzottan, zajosan, amíg el nem érnek a gyönyörig, egyugyanazon másodpercben mindketten, ezúttal nem is lehetne másképp. Szétválnak, az asszony a leeresztett ruha alatt bebújik a bugyiba, amit nem tudni, mikor vetett le. Megigazítják csapzott hajukat. Veled a legjobb, súgja a volt táncdalénekesnő, akiről tényleg el kell ismerni, hogy profi szerető, veled a legjobb, ismétli, s maga is elhiszi, enélkül, hogy tudná, igaz-e, amit mond. Hazafelé az éjszakai utcán Ilonka az első szüléséről mesélt. Sosem felejti, hogy Melindát milyen iszonyú nehezen nyomta ki, azt hitte, nem éli túl, bezzeg Marcit meg Fricit , akiket most három, illetve négy éve szült, összehasonlíthatatlanul kisebb vajúdás árán. E fejtegetésén kicsit eltűnődött, majd hozzáfűzte, milyen jó is lenne, ha Melindának is dr. Ernoch Dezső lenne az apja, de hát végül is amikor ez a lány jött, még nem gondolta, hogy otthagyja az énekesnői pályát. Ekkor épp befordultak egy mellékutcába, s az első kapunál csókolózó pár ölelkezett, a lány kissé zavartan, odább rebbent volna, de a fiú nem volt hajlandó kihúzni a kezét, amely láthatóan már a bugyiban járt. Csak a fejét emelte fel kissé, rájuk pillantott, Ilonka rögtön megállapította, hogy ez is zenész lehet. Melinda apjának volt ilyen lágy, érzelmes, szenvedélyes arca, amely a művészi fogékonyság mögött egyfajta kielégíthetetlen érzéki kíváncsiságot is rejtegetett. Annak idején sok gáncs érte Ilát. A szakma csupán addig fogadta el, amíg lemosolyoghatták, mert amatőr volt. Később még a sajtóban is megtámadták. A hangját, a stílusát, a gesztusait, kiteregették a magánéletét. Teherben volt. Hozzáment a zongoristához, de elég hamar elváltak. Ottmaradt egyedül a kislánnyal, s érezte, hogy nem tud többé elszakadni a gyerektől. A mellét megviselte a szoptatás, az izmai megereszkedtek, jöttek a fiatalok a nyomában. Még évekig szép összegeket kapott a régi fellépések, 20
