Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - In memoriam Weöres Sándor - Szekér Endre: Levél Weöres Sándornak
szünk a magyar temetőben.” Tandori Dezső továbbra is figyeli a verebeket, érti az ő nyelvüket: „máti mike tái.” Nem jártam a budai Paksi Halászcsárdában, ahol 1969. szeptember 9-én Oravecz Imrével kerestétek a rímeket és az eltűnt „világűrt”. Hol van már az a vidám hangulat, amikor a gyorsan folyó, nadrágra is csorduló borra mondtad, hogy inkább fehér legyen, mint Weöres. Üdvözölnek kecskeméti rokonaid is a Batthyány utcából. Egy régi fényképet keresek elő, melyen a zöld lombok alatt beszélgettünk Veled és Lukács Lászlóval. Megállók a református templom vadszőlővel befuttatott falainál, ahol eltűnődtünk egyszer Amy nénivel együtt az Aranyhomokba menet. Találkoztam Pólyák Ferivel, aki változatlanul formálja, alakítja farönkjeit, hogy belőlük szobor legyen. Igazad volt, amikor 1968-ban Kecskeméten azt írtad Heltai Nándornak, hogy: „Mindent elnyel a bádogcivilizáció, / ez még sziget — de meddig?” Itt az ablakunk alatt, a kiskörúton autók rohannak, elönt mindent napjaink végzetes autó-áradata. Nem felejtjük a Forrásban közölt verseid, a kecskeméti piacról írt sorokat. De jó lenne, ha újra küldenél verseket! S hogy mi a költészet, az ihlet, a versírás csodája, abból Te adtál leckét mesteri szinten, nagy szerénységgel csak „szösszenetnek” nevezve rögtönzésedet: „Végh Mihály és Katona József / Városa él, mint régen élt. / Üdv az új zeneiskolának, / s Néked, megújult Kecskemét!” — „Mi mindent látni Kecskeméten, / melyet a világ nem terem! / Ázsiát—Amerikát járunk / és mind itt van egy helyen.” A négy versszakos kecskeméti verset pár perc alatt írtad egy meghívóra az ested előtt. A versedben említett Buda Feri is nagy szeretettel üdvözöl Téged. Mit írhatnék még Neked? Szép március tizenötödikét ünnepeltünk. Tavaszvárók vagyunk mi is, mint versed címével éreztetted. Ezen a tavaszon meg a Forrás egyik számában Rád emlékezünk: verssel Nagy Gáspár, Thinsz Géza, Kiss Benedek, Balia D. Károly, esszével Keresztury Dezső, Tüskés Tibor és Rónay László. Mindannyian a régi szeretettel ölelünk: SZEKÉR ENDRE A menyasszony búcsúja 11
