Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - In memoriam Weöres Sándor - Kiss Benedek: A tenger csöppjeinek dala (vers)
In memóriám Weöres Sándor Kiss Benedek A tenger csöppjeinek dala Weöres Sándornak „Egy csepp, két csepp, öt csepp meg tíz — olvad a jégcsap, csepereg a víz.” Tíz csepp, húsz csepp, ötven meg száz — hegyi patak habja papírhajót hintáz. Száz csepp, kétszáz, ötszáz meg ezer — vízimalom kerekén le-fel, le-fel. Cseppre csepp: gördülünk, habzunk — összeáll folyókból folyam, tenger és óceán. Lélek már, szép szörny, vihar dúl, tombol, sziklafogak között hajókat morzsol. Örvénylünk, tornyulunk, fröccsenünk szerte, partoknak rontunk fejünk-leszegve. S iszonyú izmokat ernyesztve, vétlen napozunk elomlón az ömlő fényben. Nap tüzén csitri csepp hévül ám számtalan, tündér lesz, pille lesz, eső lesz, szárnytalan. Ide ess, ott is hullj, csobogj, itt, oda ess: füvek, fák, gabonák kérik, s hullunk örömest. Brr, a tél, brr, a tél: bújjunk össze, testvérek — pihe száll, hó szitál, fagyban folyó megréved. S: „egy csepp, két csepp, öt csepp meg tíz — olvad a jégcsap, csepereg a víz.” 1
