Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - In memoriam Weöres Sándor - Keresztury Dezső: A jelenség (Vázlat W. S.-ról)
Keresztury Dezső A jelenség — Vázlat W. S.-ról —-M—ügyetlen egyszer láttam olyan vízoszlopot, amelyet a Balatonból emelt magasra egy roppant forgószél. Mikor elült, szivárvány ívelt magasra s tündökölt a derülő égen. így szökött magasra a sekély, iszapját könnyen fölkavaró hazai puszta-tóból igen-igen ritka tüneményként Weöres Sándor költészete. Ha van kivételes nagyság az illékonyán dúsgazdag magyar nyelvből új világokat építő költészetben: az ő szándéktalan tervszerűséggel föltornyozott életműve ilyen. Egyik utolsó találkozásunkkor magába gubódzó, törékeny dzsinnként kuporgott heverője sarkában, szinte tehetetlenül, de még mindig új földrészeket képzelt el, hogy uralkodjék rajtuk, vagy hogy újabb hódításokra készülődve, odahagyja őket. Csodagyerekként lépett színre, de hamarosan nemzedéket kezdett szervezni maga köré — okosan, a háttérben maradva, meglepő tájékozottsággal és körültekintéssel. Ha tehette, mindig új kalandra indult. Vágyakozása a legtávolabbi célok felé fordult. De egyre jobban bezárkózott — vagy inkább utat nyitott — költészetének külön léptékű, természetű és törvényű birodalmába. Persze, vissza is szorították oda. A nyilvános elhallgattatás kényszerét azonban jól értékesítette: nemcsak brilliáns és termékeny műfordító lett, de — egyelőre asztalfiókja számára — volt ideje nagyméretű remekműveit is megalkotnia. És, szinte csak ujjgyakorlatként, a maga szórakoztatására, létrehozta elbűvölő dalfüzéreit. Mennyi mindent „odakent”; mennyi mállandó fölösleges cserepet is egybegyűjtött keze nyomán a munkatársi gond! De végül is: hordalékaival együtt igazán magas a hegy és csak óriások balog cigánykerekei látszanak el messzire. Nehéz bilincsbe verve is tündéri könnyedséggel táncolt. Egy gyermek biztonságával és egy bűvész eleganciájával változtatta pehelykönnyűvé a tonnás súlyokat. Égve, égetve, ormokra hágva, labirintusokba merészkedve, szakadékokba zuhanva s szurdokokból fölszámyalva: pusztította is magát. A lét forgatagában sodródva, sebesülve egyre inkább védelemre szorult, ezt meg is kapta. Vele a lehetőséget is, hogy lázadozva bár, begyűjtse termését, s új remeklésekkel gazdagítsa életművét. Háza lett, rideg bár s otthontalan, de biztonságos. így is jó volt, hiszen igazi hazája mindvégig a költészet mindensége maradt. Barbár tájékozatlanság, főként igen népszerű dalszövegei nyomán, a vázlatban született teljesség varázslójának minősíteni őt. Alkotásait olyan sokrétűség jellemzi, amelyben a sötét mélység egyenrangú a ragyogó fölszínnel: egymást értelmezik. Nem a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek írt játékok mellett nehéz műveket alkotott a megértésért erőfeszítést is vállaló buzgóknak. Minden műfaj lehetőségeit a maga természete szerint formálta: a lírai műnemeket épp úgy, mint a drámaiakat, a regényeseket. Ha van néhány igazán egyetemes szellem költészetünkben, ő közéjük tartozik. Fitogtatás, erőltetés nélkül bírta szóra, igézte szövegekbe a világ testét, lelkét. Minden ízében világpolgár volt: az Éter szélviharában az emberi valóságba szervülő űri lény; vagy másként nézve: csöngei pásztor, akinek képzelete a Mindenség kalandjait éli át. Egyszerre volt Ariel és Caliban, légi szellem és sehonnai 2
