Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Haza és nemzeti önismeret - Lakitelek 1979-1989 (A fiatal írók találkozójának tizedik évfordulójára) - Kántor Péter: A lakiteleki találkozó 10 éves évfordulójára
írókat, de önmagamat és a hozzám hasonló, „papírbástya-menedékbe” (majomszigetre?!) vonult toliforgatókat is. Ez a tábor — az elcsöndesedetteké-elcsöndesítetteké — abban hibázott, hogy a sebektől-csatározásoktól félve visszavonult. Igaz, először nyílt és lovagias harcmodor kellene, az pedig korántsem honi találmány, sem az írói berkekben, sem másutt. .. Akárhogyan is: minden keserű tapasztalatom ellenére bízom benne, hogy ebből az irodalmi (és általános!) börze- vagy ha úgy tetszik: tőzsdekorszakból kikeveredve fogunk mi még egymásnak (és a munkánkat elfogadóknak-igénylőknek) jóízű gyümölcsöket (és szó-gyümölcsöket) nyújtani. Ennek reményében maradok, aki voltam már tíz esztendővel ezelőtt is, azaz „Szolgálóleánya a szónak” Kántor Péter A LAKITELEKI TALÁLKOZÓ 10 ÉVES ÉVFORDULÓJÁRA JL íz éve Lakiteleken, jól emlékszem, eszem ágában sem volt felszólalni, aztán (fiatalság — bolondság) a tanácskozás egy pontján mégis szót kértem. A Forrás szerkesztőségének felhívására igyekszem végiggondolni most, hogy látom visszanézve az egész találkozót, s benne a magam rövid hozzászólását. Ha akkor előre készültem volna, bizonyosan központi helyen említem az irodalmat, a költészetet, abból a merően önző szempontból kiindulva, hogy az én nemzettudatom középpontjában az irodalom áll. De a saját felszólalásom annyira váratlanul ért, s annyira rögtönzött, reflexiószerű volt, hogy utólag csodálkozva látom: irodalomról alig-alig ejtettem benne szót. Egy politikai és egy gazdasági jellegű észrevételem volt. Megemlítettem, hogy a nemzettudat nem választható el egészen egyéb kérdésektől, társadalmi-politikai kérdésektől. Példaként utaltam a nemzettudat különböző megjelenési formáira 60-as években, az 50-es évekhez viszonyítva e korszak oldottabb légkörének pozitív hatására. Magyar irodalmi műveket említettem, de hozzátehettem volna nyugodtan azt is, hogy hosszú szünet után akkor kezdődött el ismét a nyugati irodalom magyarra fordítása, Kafkától Kerouacig. S az én nemzettudatomra ez, hogy ti. e könyveket az anyanyelvemen is olvashatom, mindenképpen pozitívan hatott. Felvetettem továbbá, hogy a nemzettudatot normális esetben nemcsak történelmi események és hősök, s nem is csak a művészet kiválóságai gazdagíthatják, hanem ide tartozik egy nép gazdasági kultúrája is, az a mód, ahogyan megműveli a földet, folyókat szabályoz, vasúthálózatot épít, csatornáz stb. Ezt nemcsak azért tartottam lényegesnek, mert úgy éreztem, hogy a sok vesztett háború és forradalom ellenében itt egyértelmű győzelmeket is mutathatunk fel a múltból, hanem azért is, mert a gazdaság szférájának fontosságáról a tanácskozáson nem sok szó esett. Bár gondoltak volna rá többet, s többen akkor, nálamnál értőbbek! Hiszen a 80-as évek elején még el lehetett volna kerülni a mai gazdasági válságot, nem egy több tízmilliárdos őrült beruházást, az óriási kölcsönök elpazarlását. Átlapozva az akkori felszólalásokat, úgy érzem, sok minden elhangzott Lakiteleken, és több felszólalás igazsága ma is aktuális. Maga a problémafelvetés elsősorban: a korszerű nemzettudat kialakítása. A nemzettudatba nagyon sok minden tartozik bele, egyszerre történelmi és jelen idejű kategória, amint azt Kulcsár Szabó Ernő említette is, igy aztán érthető, hogy megközelíteni is sokfelől lehet. Akadt is többféle megközelítés Lakiteleken, leginkább politikai természetűek, túlnyomórészt olyanok, melyek a nemzeti kérdésre vonatkozó hivatalos politikát, 80
