Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 5. szám - Haza és nemzeti önismeret - Lakitelek 1979-1989 (A fiatal írók találkozójának tizedik évfordulójára) - Móser Zoltán: Se nem tél, se nem ősz

kultúrpolitikát sérelmezték okkal-joggal. Ma visszatekintve, én azt a Szilágyi Ákos által kifejtett gondolatot tartom a legfontosabbnak, amelyben hangsúlyosan összekapcsolódott a nemzeti tudat kérdése a politikai demokrácia kérdésével, s állításként fogalmazódott meg, hogy korszerű nemzettudat demokrácia nélkül nem létezhet. A politikai jellegű megközelítések közül számomra ennél fontosabbat nem mondott, ma sem mondhat senki. Ez még akkor is igaz, ha nyilvánvaló: a mi nemzettudatunk összes problémáját az sem oldaná meg, ha máról holnapra hirtelen Svédország társadalmi-gazdasági struktúrájában ébrednénk fel. És itt nem csak arról van szó, hogy mi nem vagyunk svédek. Hanem hogy előbb vagy utóbb akkor is körül kellene néznünk. Mert minden országnak fontos, hogy mi történik a szomszédságában, de Magyarországra ez kiváltképp igaz. Ebből pedig az következik, hogy amit magunknak kívánunk legjobban, azt kell kívánnunk szomszédainknak is. Nem lehet másképp.

Végezetül hadd beszéljek egy személyes élményemről. Amikor 1982-ben Amerikában jártam, a szembeszökő különbségek egyik legfőbbike az volt, hogy az amerikaiak szinte mind büszkék arra, hogy ők amerikaiak. Se ezeréves államuk, se ezeréves kultúrájuk nem lévén, ez a büszkeség nyilván másból táplálkozik. Két kurta mondatba szűkítve, egy pádon falatozó, igen rossz ruhás beszélgetőtársam így foglalta ezt össze: „Amerika gazdag és szabad ország. Amerikában demokrácia van.” Aztán hazajöttem, és mellbevágott, hogy milyen rosszul érzi magát itthon mindenki. Én is. És attól, hogy a kenyereszacskóra rányomtatják a piros-fehér-zöldet, nem változik a helyzet. Attól se, ha a dákoromán elmélettel szemben imitt-amott visszaköszön a sumermagyar, a hunmagyar elmélet. Meggyőződésem, hogy csak valós értékekre lehet — és azokra kell! — támaszkodni.

Az elmúlt egy-másfél évben sok minden változott idehaza. Az ország, ha megkésve is, megpróbál reálisan szembenézni gazdasági helyzetével. Elkezdődik, a jelek szerint, a civiltársadalom kiépülése. Mindez esélyt ad egy egészségesebb nemzeti önismeret kialakulására is. (Ámbár egyelőre inkább elvben, mint gyakorlatban). Tíz évvel ezelőtt Lezsák Sándor felszólalásában még úgy említette Bibó Istvánt, mint akiről nagyon keveset tud, tudhat. Mára módosult ez a kép, többek között Lezsák Sándornak is köszönhetően. Lehet olvasni Bibót, és egyre több mindent. Úgy gondolom, hogy ma az egyik legidőszerűbb feladat: jól olvasni. Mert szükségünk van értékekre, mindig, de most különösen! Nyüzsög a piac: van érték, de sok a bóvli is nagyon. S ki hogyan válogat közülük, s mire alapoz, aszerint dől vagy épül a háza.

Móser Zoltán

SE NEM TÉL, SE NEM ŐSZ

Hangulatjelentés

A

„A szél valahol becsapta az ajtót, egyébként nem történt semmi.”

Aleksandar Tisma-rthur azt mondja, hogy „soha nem volt itt ilyen jó világ: itt most minden ajtó kinyílt.” Én inkább az ellenkezőjére gondolok, s valahogy a kinyitott és becsukott ajtókról — két ellentétes állítás talán nem zárja ki a harmadik lehetőséget sem, pl. kinek nyitott, kinek zárt, vagy kicsit nyitott, kicsit zárt, vagy olyan, mintha nyitott lenne stb. — emberek s nemzedékek lehetősége és sorsa jut eszembe. Először is a sokat keresett (én sokat gondolkodtam ezen), és egy film által jelzővel ellátott megnevezés. Erről szólnék bevezetésként, nem kibeszélve s elmondva minden személyes vagy a filmhez köthető, kapcsolódó élményemet.

81