Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - Haza és nemzeti önismeret - Lakitelek 1979-1989 (A fiatal írók találkozójának tizedik évfordulójára) - Fekete Gyula: Sorskérdések - tíz év múltán
sának, megküzdésének és meghaladásukat hozó megoldásuknak — inkább megoldódásuknak — állandó folyamata? És minden megoldás új problémákat alakít ki: vég nélküli sorban. E folyamat akkor lehet kiegyensúlyozott, ha a meghaladások nem egyoldalú megoldásokra épülnek, hanem összefogó átalakulásokra. Mert az előzőek mélyítve tovább viszik a problémákat és tetézve őket, elmérgesedéshez vezetnek. A nemzet ereje abban van, hogy megoldódásukat közös módon tudja, saját erejéből, megvalósítani. Ez egyben az önállóság és önrendelkezés valósága is, és annak feltétele is. Ettől a képességtől függ tehát a külső (a szomszédokhoz, a többi nemzethez, az uralkodó hatalmakhoz való) viszonyok alakulása. Egy nemzet minden gyengesége abból ered, hogy belső ellentéteit nem tudja rendezni. Ekkor és ezért fogadja el, hogy ezt a munkát más végezze el helyette. Mint történt a magyar történelem során nem is egyszer. A külső elnyomás, nagyobb hatalmaknak való alárendeltség kezdetét mindig ilyen lemondás jelentette. Siránkozni lehet ilyen sorson akkor is, ha azt a nemzet maga hozta saját fejére. Hiszen ilyen helyzetből általában nehéz kibújni. A nemzettudat előtt így mindig az a feladat áll — ha valóban és nem csak szólam szerint akar nemzeti lenni —, hogy megtalálja a problémákat, amelyek megoldása kiegyensúlyozott fejlődést tesz lehetővé. Átfogó, alapos és mélyreható társadalmi meggondolásra van ehhez szükség. Csak ennek eredményei tudják a nemzettudat érvényét kialakítani és értékét biztosítani. A külső viszonyok átgondolása más jellegű megközelítést kíván. Olyant, amely a nemzetek közötti és államok közötti viszonyokból és ezeknek megfelelő törekvések ismeretéből indul ki. Valamint abból a felismerésből, hogy Európának ebben a részében minden nemzet etnikai nemzet. Egyik sem államnemzet — bárki bármit is hirdetne vagy gondolna. A nemzetek és az államok határai nem is fedik sehol egymást. Következésképpen másképpen jelentkeznek állami s másként nemzetek közti viszonyok problémái. E különbség elfogadása nélkül semmiféle kölcsönösség és még békés viszonyok sem jöhetnek létre. A harmadik nemzeti jellegű problémakört a „belső” nemzeti és nemzetiségi viszonyok alkotják. Állami formában ez az emberi jogok biztosítását igényli. Vagyis az mindenkinek saját joga, hogy hovatartozását és eszerinti közös cselekvésvilágát kialakítsa. Más szavakkal: mindenkinek saját joga, hogy eldöntse, asszimilálódni akar, vagy nem. És meg kell legyenek a teljes feltételei mind a két választás szerint való közös és megszerveződött életnek. Aminek további feltételeként meg kell küzdeni a megvető, gyűlölködő — rasszista ízű — ellenségességgel. A határokon túli magyarok sorsa az előző kérdéskörre utal vissza. Belső viszont a cigányok sora és a cigányokhoz való viszony kérdése. Az ő jogaik ennyiben a magyar nemzet ügye: mind az asszimilálódás, mind pedig a saját nemzetiségi keretekben való élés szerint. A virág megtermékenyülése, amiről szóltam, attól függ, hogy ezekben a kérdésekben milyen válaszok munkálódnak ki a nemzeti magatartásban és nemzeti tudatban. Fekete Gyula SORSKÉRDÉSEK — TÍZ ÉV MÚLTÁN akitelek — a korunkbeli Széphalom. Több annál is 1987 szeptembere óta, amikor Lezsák Sándor kertjében baráti eszmecserére összejöttünk talán százhatvanan — ott alakult meg a Magyar Demokrata Fórum. A genius loci-ra hivatkoztam a tanácskozás megnyitójában már akkor is, a korábbi, 57
