Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 5. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium I. (regényrészlet)

hogy az új és a régi harca nem az egyik fél megsemmisítésével végződik, hanem kompromisszummal; hogy a fejlődés folyamata itt az egymásra rétegződés, felhalmozódás, a hozzáadódás folyamata. Ugyanakkor, persze, a feszültség növekedésének folyamata is, ám ez a feszültség csak ritkán vezet (végső) kisüléshez.

Antonio Sanchez (a mexikói „Excelsior”) Pawles és Berges szakkifejezését, a „kriptokráciát” említve a modern kormányokkal és azok titkosságával kapcsolatban, a következőket írja: „A modern államban az átlagos állampolgár élete az illető számára ismeretlen embercsoportok titokzatos határozataitól függ. Ezek a csoportok egzisztenciánk minden területét befolyásolják. A legzártabb politikaigazdasági elit soraiba való bejutás a titkos beavatási szertartásokra emlékeztet; olyanokra, amilyeneket a szabadkőműves társaságok végeztek”.

A latin-amerikai hatalom ereje e hatalom gyengeségében rejlik. A hatalom csak a legvégső esetben jelenik meg. Ezért a mindennapi életben az emberek nem érzik tolakodó és egyetemes hatású intézménynek, nem ingerli őket. Az emberek itt föllazult világban élnek, mely szabadságérzetet ad nekik.

Honduras. Egy fogadáson megismertem Rojas Toledo nyugalmazott tábornokot. Egyenruhában jelent meg, mellén két sor rendjellel. Soha nem vett részt semmiféle háborúban. Felül a „Bátorságért” rendjelek sorakoztak, melyeket a katonai hatalomátvételekben való részvételért kapott. Minden megdöntött köztársasági elnökért egy rendjelet. Az alsó sorban a „Lojalitásért” rendjelek függtek. Ezeket olyankor kapta, amikor a kormány mellé áll a zendülőkkel szemben. A két sor kitüntetés békésen megfért egymás mellett a tábornok mellén.

A harmadik világ országainak lakossága: legyengült biológiai potenciál, korlátozott percepció az alultápláltság következményeként, társadalmi pszichózisok stb. Ha ilyen közegben felszínre tör a harci ösztön, két jellemző vonása lesz: a) az irányítás hiánya (a vak destrukció lázadása), b) gyors lefutás. Egyszeri kisülés lesz ez, mely után apály következik, hosszan tartó apátia, rezignáltság, sőt, félelem és megnövekedett alázat (feketék, akik a lázadás után sírnak, indiánok, akik elrejtőznek házaikban, sőt, fejükre húzzák a takarót is). Ebből származnak az olyan, látszólag megmagyarázhatatlan reakciók, mint az, hogy miután a lázadók elfoglalnak egy várost, önként, anélkül, hogy erre kényszerítenék őket, visszavonulnak. Vagy az, hogy a katonák a lázadás után saját elhatározásukból leteszik a fegyvert. Latin-Amerika (általában): figyelemre méltó dolog, hogy a politikai eseményeket itt leginkább sekélyesség, felszínesség jellemzi. A felszín mozgalmas, kavargó, a mély azonban mozdulatlan: belül pangás van. Az itteni struktúrák hatalmas önvédelmi mechanizmusokat hoznak létre, melyeket a túl gyenge ellenzék (legtöbbször erkölcsverbális ellenzék) nem tud áttörni. Egyik barátom, Carlos Ferei- ra is ilyen baloldali ellenzéki. Legfőbb jellemzője egy olyan szélsőséges pesszimizmus, mely már a status quo öntudatlan elfogadását jelenti. Carlos minden negatív jelenségre rábólint: hát persze, persze, másként nem is lehet. Vagyis azt, hogy a helyzet rossz, normális dolognak tartja. Ezzel szemben minden pozitív jelenséget szkeptikusan, bizalmatlanul fogad. Carlos nem törekszik arra, hogy a valóságot megváltoztassa, ő izolálni, elvágni akarja magát a valóságtól. És ugyanígy viselkednek itt az összeesküvők és a partizánok is. Az ő mozgalmuk mindenek24