Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 5. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium I. (regényrészlet)

demagogico — a nyelv a népé, de a cselekvés a nép nélkül történik, támadás az oligarchia ellen, de csak szóban, ködös, zavaros szavakban.

Egy új mentalitás (a latin-amerikai diákmozgalmakról van szó) és annak jellemzői:

— a részvétel igénye,

— az azonnali hatás igénye, tűzijátékkultusz,

— a totális tagadás, az állandó szembenállás igénye,

— az akció, a tiszta mozgalom igénye (akciótól akcióig, reflexiók és analízis nélkül, egészen az energiák kimerüléséig, a zsibbadtság elhúzódó, csüggesztő állapotának eléréséig).

Ez a mentalitás összességében szubjektív és spontán, a célt olyan távolinak tartja, hogy szinte nem is látja, s ezért a cél helyett csak az eszközt nézi, ezt mitizálja, ennek mutat be áldozatot.

Paraguay. Fiatal összeesküvők. Naivak, éretlenek, gyakran felelőtlenek. Jellegzetes öltözék, gesztus, póz. A konspirálás mint a társasági élet egyik formája, mint stílus, mint érdekes beszélgetések témája. Konspirálnak, mert ez a jó modor tartozéka, gyakran konspirálnak unalomból, hogy valamit csináljanak, hogy egy kissé elkábítsák ezzel magukat. Mivel a hatalmat a kultúra ellenségének, pusztítójának tartják, a konspirációt a kultúrában való részvételként, az alkotás egyik fajtájaként is értelmezik. Ritkán gondolnak azonban szerény, hangyaszorgalommal végzett, kitartó munkára, tevékenységük leggyakrabban manifesztáció, ahol az a lényeg, hogy megmutassák magukat, növeljék saját értéküket, hogy valamit átéljenek, hogy legendát teremtsenek. Olyan kaland ez, mely néha halállal végződik. Tanácstalanságukban azzal szereznek maguknak elégtételt, hogy a hatalmat — mivel megdönteni nem tudják — legalább habzó szájjal szidják és megvetik. Végeredményben mindkét fél erős, és a saját helyén áll. Erős a hatalom, mivel ellenfele nem veszélyezteti fizikailag; erős az ellenzék is, mert érzi erkölcsi fölényét, igazát. így aztán évek óta impassz, patthelyzet uralkodik köztük, olyan feszült egyensúlyi állapot, mely az idő múlása ellenére sem billen fel.

A hatalomnak is megvan a saját konspirációs hálózata. Az ellenfeleivel folytatott harc során álkonspiratív, fél legális földalatti szervezeteket hoz létre. Az ilyen rohamcsapatok különböző neveket viselnek: Porras, Esquadron de Morte, Manó Blanca. Ők terjesztik a félelmet az ellenzék soraiban, ők fenyegetőznek, terrorizálnak, hajtanak végre ítéleteket. A rendőrség úgy tesz, mintha tiszta volna a keze, sőt, látszólag még üldözi is a terrorcsapatokat (melyeket ő maga szervezett, és ő irányít). Az ellenzéket valójában nem az elnyomó erőszakszervezet frontális támadásai demoralizálták, nem ezek tették tönkre, hanem az infiltráció és a provokálás, vagyis az a körülmény, hogy a rendőrségnek sikerült több tucat látszat konspirativ csoportot és szövetséget létrehoznia, mert ezzel olyan zavarossá, olyan homályossá tette a képet, úgy elkente a határokat és a demarkációs vonalakat, olyan bizonytalan és kétértelmű helyzetet teremtett, hogy a rendőrséget kivéve, már senki sem volt biztos semmiben, sőt, időnként még maga a rendőrség is eltévedt a maga teremtette világban.

Latin-Amerika fejlődésének jellemző vonása az, hogy az egyik dolog sosem likvidálja teljes egészében a másikat, hogy itt az „új” nem szünteti meg a „régit”,

23