Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Tüskés Tibor: Kiválasztottak (Pünkösti Árpád szociográfiája)

tői között kevés tollforgató, literátus ember akadt, kevesen írták meg önéletrajzukat. Egyet azonban ismerek, Varga Lajos Keserű örökség címmel könyvalakban megjelent munkáját. A memoár döbbenetes erővel vall arról, hogy a parasztság leghaladóbb, legelkötelezettebb tagjait is egy időben milyen gyanakvás és bizalmatlanság kísérte a „hivatalos” politika részéről.) A vizsgálódás módszere, a fejezetek fölépítése is jól nyomon követhető. A szerző először általában a kérdőívekre adott válaszok alapján egybeszerkesztett táblázatot, adatokat közöl, majd a statisztikai adatokat értékeli és elemzi, következtetéseket von le, végül — a legnagyobb terjedelemben —- interjúk, beszélgetések, vallomások, egyéni portrék következnek, az eleven életanyagot ismerjük meg.

Mi adja meg a Kiválasztottak értékét, Pün- kösti vállalkozásának jelentőségét? — A Kiválasztottak csak az elnökökről szól, a könyv mégis képes a magyar paraszti társadalom egészének átalakulását megéreztetni. A Kiválasztottak személyes vallomások, szubjektív vélemények füzére, a könyvből mégis kirajzolódnak a törvényszerűségek, kitapintható a folyamat egésze, az időbeli változás.

Pünkösdi önmagát újságírónak, közírónak nevezi a könyvben. Ismerheti a zsumalizmus veszélyeit, csapdáit, csábítását, kockázatát. Talán ez az oka annak, hogy nemcsak a kérdőíves módszerrel, a válaszok szakszerű feldolgozásával, hanem az anyag némi zsúfoltságával, válogatatlan bőségével is védekezik a felszínesség lehetséges vádja ellen. A kitűnő részletmegfigyeléseket és találó következtetéseket gyakran vallomások tömegéből, interjúk szózuhatagából kell kihüvelyezni. Ugyanakkor a Kiválasztottak tagadhatatlanul írói munka, írói teljesítmény. Pünkösti a kérdőíveken kívül főképpen magnetofonnal dolgozik. Interjúi azonban mindig megformált, írott szövegek, jótékonyan nélkülözik az élőbeszéd he- nyeségeit, lazaságait, pongyolaságait. Csak aki próbálta, tudja, milyen keserves és tudatos munkával lehet olvasmánnyá, kinyomtatható szöveggé gyúrni a hangszalagon megörökített beszélgetést. így a legjobb interjúkban nemcsak gondolatokkal találkozunk, hanem emberi sorsok is elénk tárulnak. Itt nemcsak információtartalma van a párbeszédnek, hanem arra is alkalmas, hogy egyéniségeket, emberi arcokat, életutakat ismerjünk meg. Ezek a portrék az olvasót vélemény- mondásra, azonosulásra vagy védekezésre kényszerítik. (Ilyen például a dr. Gajdócsival folytatott beszélgetés, a mezőszilasi Berki Sándor portréja, Tancsik József arcképe, dr. Sándi Ottó vagy Kovács Alajos története.)

Pünkösti Árpád könyvét négy esztendővel ezelőtt kezdte írni, 1984-ben már ezen dolgozott,

majd 1985 és 86 fordulóján fejezte be. Nem ok nélkül türelmetlenkedett megjelenésének késése, halasztása miatt. A Kiválasztottak nagyjában abban az időben született, került tető alá, amikor a magyar mezőgazdaság dinamikus fejlődése megállt, s a gazdaság húzó ágazatából támogatásra szoruló, veszteséges ágazat lett. Három éve a magyar mező- gazdaságban is lefelé irányuló mozgás tapasztalható, s ha nem kap a falu központi pénzt a fejlesztésre, akkor a kedvezőtlen folyamatot a mezőgazdaságban aligha lehet megállítani.

Az ilyen helyzet szükségképpen veti föl a kérdések sorát. Valódi szövetkezet-e az a gazdálkodási forma, amely önkéntes és demokratikus kellene legyen, eddigi működése viszont valójában a felső, hatalmi utasítások története? Ha a múlton változtatni már nem is lehet (azon tudniillik, hogy a magyar mezőgazdasági üzemek a sztálini típusú szövetkezetek mintájára alakultak meg), a jövőn, a további fejlődésen mindenképpen tűnődni kellene. S így kerülnek szóba manapság egyre gyakrabban azok az elképzelések, amelyek a magyar mezőgazdaság lehetséges jövőjét már korábban körvonalazták. így Veres Péter A paraszti jövendő (1948) című könyvében a szövetkezeti szocializmusról fölvázolt kép ma is elgondolkoztató modell lehet, s a könyv tanulságait újra át kellene gondolni. Hasonlóképpen elgondolkoztató írás Illyés Gyula 1947-ben papírra vetett, Egy falu Dél-Franciaországban című beszámolója. Illyés jól tudja, hogy a francia falu más történeti fejlődés eredménye, mint a magyar, de tanulni igenis lehet belőle. Illyés 1947- ben nem a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megalakulásában látja a paraszti jövőt, de a paraszti életforma átalakulását, a mezőgazdaság gépesítését, a falusi lakosság csökkenését törvény- szerűnek mondja, s azt is megjósolja, hogy a gyári és a szántóföldi munka egyre közelebb kerül egymáshoz, különállása megszűnik.

Nem tudni, hogy Pünkösti Árpád kitűnő könyvét hányán olvassák majd el. Minden bizonnyal azok, akik a névmutató alapján megtalálják nevüket, a rájuk vonatkozó passzusokat elolvassák. S ezeket a részleteket bizonyára a rokonok is elolvassák, s a könyvet azoknak a falvaknak könyvolvasói is fölütik, ahol a nevezett elnök működött.

A kritikusnak nem dolga, hogy egy szociográfiai könyvből a gazdálkodásra, a társadalomépítésre vonatkozó következtetéseket levonja. Az ő kötelessége, hogy fölhívja a figyelmet a jó műre. A kritikus reméli, hogy lesznek olyanok, akik — s éppen azok, akik a magyar mezőgazdaság jövőjével, sorsának alakításával foglalkoznak, abba beleszólhatnak — az egész könyvet elolvassák, és a szükséges következtetéseket megfogalmazzák.

92