Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Tüskés Tibor: Kiválasztottak (Pünkösti Árpád szociográfiája)
Kiválasztottak Pünkösti Árpád szociográfiája Aligha kétséges, hogy a magyar társadalom közelmúlt negyven évében a legnagyobb változás falun, a mezőgazdaságban, a parasztság életében zajlott le. Sokkal nagyobb, mint az ipari termelésben, a gyári munkában. A gyárak államosítása, az új technológiák alkalmazása a munkásság életét és az ipari munka szervezetét is átalakította, de közel sem olyan mértékben, mint amilyen mértékben megváltozott a magyar falu külső képe és belső élete. A termelőszövetkezetek megalakulása, a gépesítés, a vegyszerek alkalmazása robbanásszerű változást idézett elő falun: a paraszti élet hagyományos keretei, szokásvilága széthullott, a mezőgazdasági munka formái gyökeresen átalakultak, a paraszti munka az ipari munkához közelített, a kisárutermelő parasztból nagyüzemben dolgozó mezőgazdasági munkás lett. Vegyük mindehhez, hogy ez az átalakulás a társadalom legnépesebb rétegét érintette: nálunk a mezőgazdaság a legnagyobb népességet foglalkoztató termelési ág. (Nem tárgya jelen meditációnknak a változás emberi következményeinek a fölmérése, de a paraszti élet nagy, drámai átalakulása minden bizonnyal döntő szerepet játszott a magyar öngyilkossági statisztika alakulásában is.) A magyar mezőgazdaság negyvenéves történetében némely dolgok ma már szinte azoknak is érthetetlenek, akik megélték, csinálták, végrehajtották vagy elszenvedték. Vegyük sorra — akár címszavakban — őket, hiszen ezek alkotják a kezünkben tartott könyvben fölidézett események történelmi hátterét. Földosztás: teljesül a magyar parasztság évszázados álma. Fordulat éve: megkezdődik a magyar mezőgazdaság szovjet típusú erőszakos átszervezése. Termelőszövetkezetek alakulnak. Kuláklista, beszolgáltatás, padlássöprés, kitelepítés, internálás, börtön. A szövetkezetek széthullása. A szövetkezetek újjászervezésének új hullámai. Háztájit lehet adni. A szövetkezetek egyesítése. A mezőgazdaság gépesítése: „agrárforradalom”. A melléküzemági tevékenység egyszer kívánatos jó, máskor tiltott bűn. Reformpolitika és voluntarista gazdaságpolitika: ellenreformpolitika. A veszteséges szövetkezetek oktalan támogatása, a prosperáló üzemek és ágazatok sújtása a mértéktelen elvonásokkal. Virágzó mezőgazdaság, a népgazdaság húzó ágazata. Föltámadó kétségek: a mezőgazdasággal is bajok vannak ... Helyes volt ez az út? Mennyi volt benne a külső kényszer és mennyi a belső gyöngeség? Lehetett volna másképpen is? Melyek a mező- gazdaság fejlesztésének, átalakításának, a szövetkezetesítésnek francia, svájci, dán, finn vagy amerikai példái? Miért nem ezekből tanultunk? — Ezek a kérdések ma már történelmietlen kérdések. Pünkösti Árpád sem bíbelődik bogozásukkal: a történelmi hátteret adottnak, tudottnak, ismertnek, szükségszerűnek tekinti. Az emberi sorsok érdeklik, az, ami volt, ami megtörtént, és nem az, ami lehetett volna. A történelmet megélő ember izgatja, aki egyszerre alakítója és elszenvedője az eseményeknek, és nem a föltételezések, a lehetőségek, az óhajok, a kívánalmak foglalkoztatják. Könyvének tárgya kevesebb is, több is, mint a magyar mezőgazdaság közelmúlt története. Kevesebb, mert éppen a történelmi folyamatok és kölcsönhatások elemzésével nem foglalkozik. És sokkal több, mert emberi arcokat villant föl, életutakat mutat be, az olvasó érzelmeire apellál, annak helyes következtetésében és ítéletében bízik. Nem a magyar falu, a magyar mezőgazdaság, a magyar parasztság átalakulását vizsgálja. Ennél sokkal kevesebbel beéri: mintavételének „tárgyai” azok az emberek (a „kiválasztottak”), akik az elmúlt negyven évben elnökként a termelőszövetkezetek élén álltak. Ez sem vékony réteg: „húszezren fordultak meg ebben a tisztségben” — írja. Pünkösti tovább szűkítette a kört: egyrészt a négy évtizedes folyamatból főképpen az utolsó évtizedekkel foglalkozik („csak az 59-től elnöki tisztségbe kerülők sorsa érdekel” — írja), másrészt a maga szerkesztette kérdőívvel mintegy ezer volt termelőszövetkezeti elnököt keresett föl. Az ezerből négyszáz válasz érkezett hozzá, ezeket földolgozta, elemezte, értékelte. Emellett „hőseit” személyesen is fölkereste: a könyvben mintegy százhatvan volt elnök portréjával, vallomásával, kibontott vagy csak fölvillantott életsorsával ismerkedünk meg. A könyv szerkezete jól átgondolt és logikus. A szerző sorra veszi a teszten szereplő kérdéseket, s ezekhez fűzi mondanivalóját. Kikből áll a magyar mezőgazdaság vezető rétege? Milyen lélektani adottságok indították az embereket erre a szerepre? Korábbi nincstelenség, kisebbségi érzés, hatalomvágy, bosszú, rátermettség? Hogyan történik a megválasztás, a kiválasztódás, vagy a kibuktatás? Milyen az elnökök viszonya a tagokhoz, a helyi közigazgatáshoz, a faluvezetéshez, a politikai hatalomhoz, a párthoz? Hogyan érvényesül a szövetkezeti demokrácia? Az elnök a parasztság akaratát fejezi ki, vagy a politikai vezetést szolgálja elsősorban? Milyen büntetések sújtják az elnököket? Miért kerülnek összeütközésbe a törvénnyel? Nagy bukások és leváltások ... (A szövetkezeti mozgalom hajdani veze91
