Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Szigeti Lajos Sándor: „A csöndbe térnek a dalok” - Készülődés a halálra József Attila verseiben

utolsó verse pedig arról is meggyőzhet bennünket, hogy a remény sem hagyta el, hiszen az életmű utolsó szava is erre utal, mégha mindazt, amit remélt, másoknak hagyta is örökül: „Szép a tavasz és szép a nyár is, / de szebb az ősz s legszebb a tél, / annak, ki tűzhelyet, családot, / már végképp másoknak remél.” József Attila nem csak a világhiány gondolatával, teljességigényével volt igazi huszadik századi költő, hanem a csönd motívumának sajátos értelmezésével is. Amikor a csönd kísértését, az elhallgatás „esztétikáját” is jellegzetes költői eszközévé teszi, már a háború utáni nemzedék felé mutat, előreutal mindarra, amit akkor, az ő életében még legfeljebb sejteni lehetett csak, s amit majd egy Adomo vagy egy Pilinszky János mond ki más és más formában: „Auschwitz után nem lehet költészet.”

A szólni vagy visszavonulni lehetséges alternatívája szempontjából azonban József Attila nem csak a jövő kegyetlenségét „sejtette” meg, de a döntésben is segített, a tagadás helyett az állítást helyezve a lehetséges költői magatartás mintájaként önmaga s eljövendő költőtársai, mindenkori olvasói elé, mert mindvégig az maradt programja, amit 1933-i töredékében így adón meg: „Nem! nem! kellene kiáltoznom / s azt suttogom: igen, igen, / hogy a sors ringatózást hozzon / a tenger sírás vizeiben.”

Jegyzetek:

* E dolgozat a szerzőnek a Magvető Könyvkiadónál 1988-ban megjelenő „A József Attila-i teljességigény. Motívum-értelmezések” című könyvének zárófejezete alapján készült. A csöndversekről részletesen ld.: Szigeti Lajos Sándor: A csönd motívuma József Attila költészetében. Acta Históriáé Litterarum Hungaricarum, Tomus XXII. Szeged, 1985. 3—49.

1. Tamás Attila: Költői világképek fejlődése Arany Jánostól József Attiláig. Akadémiai, 1964. 375.

2. Vö. Vargha Kálmán: Thomas Mann üdvözlése. Miért szép? 335—41.

3. Tamás Attila: József Attila. A magyar irodalom története. VI. Akadémiai, 1966. 375.

4. Uo. 378.

5. Nagy László: Fiataloknak. Adok nektek aranyvesszőt. Összegyűjtött prózai írások. Magvető, 1979. 62.

6. Arnold Hauser: A művészet szociológiája. Ford. Görög Lívia. Gondolat, 1982. 863.

7. Vö. Szőke György: József Attila anyaképének formálódása. Kortárs, 1982. 9. 1452.

8. Vö. Szigeti Lajos Sándor: Gyermek az anyatestben. Költőnk és kora. Tanulmányok József Attiláról. III. Országos Pedagógiai Intézet, 1982. 341—59.

9. P. Varga Kálmán: A halál közelsége József Attila kései verseiben. Új írás, 1980. 9. 85.

10. János: Beszélgetések Sheryl Suttonnal. Szépirodalmi, 1978.

11. Vö. Tverdota György: „Mindenség a semmiségbe .. .’’(Kísérlet a „Költőnk és kora” elemzésére) József Attila: „Költőnk és kora”. Bemutatja Tverdota György és Vas István. Kézirattár, Magyar Helikon, 1980. 25.

12. Vö. Szigeti Csaba: A megkérdőjelezett jelenlét Pilinszky János és Tandori Dezső költészetében. Kézirat. Szeged, 1979.

13. Arnold Hauser: i. m. 865.

14. Susan Sontag: A pusztulás képei (Tanulmányok, cikkek). Európa, 1971. 8., 12.

15. P. Varga Kálmán: i. m. 86.

16. Susan Sontag: i. m. 7.

68