Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Zimonyi Zoltán: Szabadulólevél - A „népi” írókról című állásfoglalás - harminc év után

szerveződésére vonatkozó igénybejelentésük. Nem kis részben ezzel a kezdeményezéssel függenek össze az 1958-as — A „népi” írókról címmel kiadott — állásfoglalást megelőző erőmozgások és ütközések. 1956 augusztusában Püski Sándor kezdeményezte, hogy alapítsanak Magyar írás néven írószövetkezetet, félhavi, számonként kb. 8 ívnyi szemlét és könyvkiadót. Szeptember közepén úgy látszott, hamarosan megvalósítható a terv. Az írószövetkezet kérvényét Illyés Gyula, Remenyik Zsigmond, Sinka István, Veres Péter, Szabó Pál, Szabó Lőrinc, Tersánszky J. Jenő, Kodolányi János, Féja Géza és Németh László írta alá. Tamási Áron Erdélyben volt éppen, őt expressz levélben értesítették. A kérvényt október elején — a NÉKOSZ-találkozón — át is adták Hegedűs András akkori miniszterelnöknek, aki azt ígérte, hogy Jugoszláviából, a párt- és kormányküldöttség látogatásáról hazajőve kiadja az engedélyt, ám az események közbeszóltak. December második felében újrakezdődött a Magyar írás szervezése, az írószövetség ülésén — Bibó Istvánnal, Farkas Ferenccel és Zsigmond Gyulával kiegészülve — írták alá újra az alapító levelet Püski Sándor számára, s januárban meg is alakult a szövetkezet, jogilag megfelelő módon. A közgyűlésen a teljes írói tábor jelen volt, Németh László kivételével, ő ugyanis január elején lehúzódott Balatonfüredre, a szívkórházba. Püski Sándor többekkel — így Veres Péterrel, Féja Gézával, Tamási Áronnal és Illyés Gyulával — együtt kereste fel az akkori kiadói főigazgatót, Köpeczi Bélát. A tárgyalásra január utolsó napjaiban került sor, s látszólag kedvező eredménnyel zárult. A kiadói főigazgató úgy nyilatkozott, hogy megfelelő mennyiségű papír áll rendelkezésükre, és ki fogják adni az engedélyt a Magyar írás szövetkezet részére, sőt, ha a Kortárs, a kommunista irányítású irodalmi folyóirat megindul (mint az 1957 februárra várható volt), utánuk elsőként a népiek jelentkezhetnek saját lappal, s csak azt követően a többiek. Az akkori kultúrpolitikai elképzelés szerint minden irodalmi csoportnak, amely igényelte, önálló folyóirata lehetett.

A kormány részéről az volt a szövetkezet jóváhagyásának a feltétele, hogy a népiek három taggal vegyenek részt a megalakuló irodalmi tanácsban. Az írószövetség 1957. januári feloszlatása után ugyanis a politika az irodalmi élet újrakezdése megfelelő formájának ezt tartotta. Püski Sándorék Kállai Gyula kérésének megfelelően jelölték a három tagot — Veres Pétert, Németh Lászlót és Illyés Gyulát —, Illyés és Veres Péter részt is vettek egy tárgyaláson. Németh László egyetértésére számítva, a nevében is elfogadták a feltételt. Németh azonban elutasította a részvételt. Levele azután érkezett meg, miután Kállai Gyula bejelentette a minisztertanácsnak, hogy a népi írók is képviseltetik magukat az irodalmi tanácsban. Amikor Püskiék január végén Köpeczi Bélánál jártak a szövetkezetalapítás ügyében, még nem ismerték Németh álláspontját. Midőn kiderült, hogy nem vállalja az irodalmi tanács tagságot, Illyés is lemondott, s így már Veres Péter sem volt hajlandó. Ezután kapták meg március elején a kiadói főigazgatóság végzését, hogy ez idő szerint nem tartják lehetségesnek a szövetkezeti formában való könyvkiadást.7

Ez a döntés ideiglenesen elutasító jellege ellenére végérvényű volt. A felszínen továbbélt ugyan a látszat, netán csak remény, egészen 1957 őszéig, hogy „a Kortárs nem az egyetlen irodalmi folyóirat lesz, hanem időben az első a magyar irodalom újabb lapjai között”8, s hogy esetleg a Magyar írás, Püskiék lapja megindulhat. Ez azonban már csak illúzió volt, a művelődéspolitika iránya s a demokratizálódás esélye időközben alapvetően megváltozott, végleg megtört az 1956 tavaszától elindult megújulási folyamat.

A november 4-ei fordulat ellenére 1957 januárig még nem volt elképzelhetetlen egy esetleges többpártrendszeren alapuló, vagy legalább nem monolitikus kommunista párti hatalomgyakorlás. Erre enged következtetni a forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozata, amelyet 1957. január 6-án tett közzé a legfontosabb feladatokról.9 A művelődés ügyéről szólva a kormány kijelentette, hogy azt „a demokratizmus kiszélesítésével a legkiválóbb szakemberekkel szoros együttműködésben kívánja megoldani. A kulturális élet irányításában a kultúra művelőinek és alkotó továbbfejlesztőinek elgondolásait mesz- szemenően figyelembe kell venni”. Hangsúlyozta, hogy szabadságot és támogatást biztosít minden írónak, helyet ad minden haladó irányzatnak és felfogásnak, amelyek segítik nemzeti kultúránk fejlődését; továbbá, hogy új szervezeti és gazdasági formák alakulhatni