Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Pinczési Judit: Vég, Lyra mundi, Tárt, Külön út (versek)

nyílt térre lát,

van egy sárkánytorkú

szerelmem.

Tárt

Koponyám ível, kerekül tenyeredben. Arcom rács-nélküli szék, befogad. Szám ajak nélkül repes, tiéd porconként inam,

Kezem sejthártyáig rázható.

ízleld izeim, de ne örülj.

Ez a csontváz harmóniája.

Külön út

Megfakult arcomon vádló szemed táncol. Megfakult arcodon felsír a múlt.

Hol van már olyan közeg, mely egymáshoz láncol? Külön út ez, jaj külön út.

A hétköznapok szavatossága vár rád.

Rám: egy madár, egy dal, egy friss vizű kút Vigyázz, ma az életnek készítünk számlát,

Külön út ez, jaj külön út.

Elsorvadt a virág, de felnőtt a bokra.

Hagyd már a vádat a kés-szigorút.

Emlékek fényét a csönd balzsamozza.

Külön út ez, jaj külön út.

I

24