Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Szikszai Károly: Sebek a vízen I. (vers)
fegyházszabad lépésekkel a tavaszban szabadságdezodor hangszórókból megrendezik a múzeumkertben petőfisándort fatanárok hajlonganak fölöttük tej fehér szita elinflálódott kezeink rácsa hullik ünnepi buli alma matert rostál utcányi magány erdő közepén leordítom magam a zászlókról kossuthlajos nevében fekszem földön lerepül rólam az erdő szőnyegén tizenhárom fő széjjelgurul kirobbantom fejemből savtörpéimet legelni semmit lángoló vízcseppek között lüktető céltábla lőhető lelkem ingyenbaszoda nyílt a szívek helyén gumicsőből adagolt naplemente fájdalomceruzák a vershez ujjaink műhelysorából papírrepülők zuhannak bakancsok alá nézem Vörösmarty ükunokagilisztáját a kerepesi csöndben fanfártekintetű szónok szerelmesedik önmagába betegeskedő nyelvére iszappakolást kér följebb aztán becsöngetik a tájképet megint aztán jutalomutazás a megérdemelt brigádnak rózsaszín lelkem zsebkendő küldöttem orrának náthában elringatott garatvörös lecke fölmondja álmából arcára cirógatva tangóharmonika zenepúder füstöl káros az egészségre négyzeten fölgyújtott tavak lánghamujában régésziskola hazaszeretetbe mártott ostyáink pihennek idegen kelyhekben eltörött hajszálrugók mutatják az időt lekésve hathúszasról csillogó drótkampók között bélsárvárát védi csillogó dongó 36
