Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Bertók László: Ölel és szétfeszít a kép, A nincs sehol de mégis itt (versek)
Berták László Ölel és szétfeszít a kép Akárha rejtvényt fejtenék vízszintes és függőleges apró kockákra hull az ég és hirtelen értelme lesz ragyog a tüdőben a szesz áll a sorok között a szék augusztus hosszú vége ez csillagokon jár aki lép veszíteni is nyereség olyan tiszta a végleges szóra a szó kékre a kék még akármi lehet a vers dobog a semmiben a perc ölel és szétfeszít a kép. A nincs sehol de mégis it Mindig az ami kimarad a torony oldalán a lift miközben fönt-lent döngetik és azt hiszed hogy benne vagy a szavakba szakadt szavak a döbbenet hogy megtelik márciusok októberig és hogy megint árnyéka csak
/
