Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Szikszai Károly: Sebek a vízen I. (vers)
szájából bugyborékol a tinta homloka eszmeiktató mind ismerős sorköz aztán megköt a beton tilos a vers is már régóta nincsen mondókát darálok mákdarálón olcsón lisztbe köpöm összegyúrom ópiumosodó órában névnapnaptár átpörög ujj aim között téltortaszelet benne köhögésem diónyi cillusa fehérfolyásodból somlói galuska dunsztosüvegben eltett legyeknek spájzban légybefőtt majd tálalva márciusban dongják körül nyári reggelekkel a tavaszt még tél van kinyalva csillagok szétvetett lábaköze igaz május is lehetne sosemtavaszban vagy bepisált körtét csurgatok fogaim között fosztóképzőkőn nevelkedett gyomrom vitamintúltengése áporodott por pórusainkból hajnali macskakövekre könnyű gázok fölemelkedve húgygőzből befűtött homlokunk melegében visszaszámlálás tolatva nulladik vágányra tájékoztatómagányunk itt marad barna dobozban az időjárásjelentő kezében holnapárulástokat kihallgatom gomblyukammal szakértők mosolylakta áthallásában megvetik versemnek ágyát megvakult bőröm kiegyenesedett labda stanicliversből tökmagot vélnek lakatják vele egymást mint emberhúsevő bogarak holnapárulástok egyenes adásban közvetíti a tévé végbélkapuk házmestereinek előre köszönni tanítja az illem leköszönt titkárainknak sok sikert majd szavazunk a hivatali folyósokra új hamutartókat rabnőfejekben répásodik a lényeg holnapárulástok egyenes adásban most már értem miért nem mehetek át a pinafasoron. aztán becsöngetik a tájképet hirtelen sósborszeszmagányom kilenc óra előtt szobámban rámköszön a pohár lehűlve félrészeggé áremelést keresek anyánkra kidől a nemzetmentés illata 35
