Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Szikszai Károly: Sebek a vízen I. (vers)
szememet tűbe fűzöm és fölvarrok vele gombokat borbélyszíj dolgozna megkopott éleken az ötvenes évek öröklött titkai között a fej fák nem vallanak csak jelölnek padlások rejtett zugaiban hajók ringanak kezemben megrepedt szappan felejt magából arcomon szárazsághoz szoktatott halak lubickolnak a korzón kis törpeharcsák legszívósabb kutyáink keresztezve kisujjaddal hogy dülled a szeme fájdalomguberálók napilap versei nagy árpi nagy árpi benne három deka folyóiratfájdalom és a megrepedt szappan kezedből padlóra szisszen a költemény megbosszulja magát hiába fordítod meg a lemezt kilátótoronyból táj másolat papíron a lélek rózsaszín idézetei ha letekint fekete bogarával a szem pincéből magasles és a rengeteg vér eladván lányregénynek hiába magyaráz rádió híreket szómorzsák árulkodnak szájaszélén kezem alatt inflálódik papiros tejben áztatott zsinegek vitaminkötése bőrömön lámpa rovarotthon omló köpenye alatt hónaljig versben majd sorminta: a költő ahol tud segít lefejtve versről gondolatcéma kokárdavarró alapanyag fehér hollója csillagos mészárszék felett kitömve frásszal lefejtve versről a forradalom szálakból hidat szakít ragacsos fonala tiltott gyümölcs majd sorminta: a költő ahol tud segít tekintetzsíros víz fölött beszélymaradékon át szakadékba ha hullik temetik zavaros homokkal nemecsek nélküli szőkefej utca zsákok közt fut ariadné magasles tetején tájhivatalnok guggerol 34
