Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Markó Béla: Designer óda (vers)
Markó Béla Designer óda Laknék egy cinkében, az is tökéletes! Zümmögnék egy légyben, az is tökéletes! Kígyó is, patkány is, varangyos béka is . .. Szaladnék, megállnák, állammal dörzsölném vállamat: göndör gyapjú! Bárány lettem, Istenem, bárány, bárány, minden tökéletes, segíts meg, nagy designer, aki a perzselő ágyékot megtervezted, aki a hideg homlokot elképzelted, hogy találkozzék a forróság a hidegséggel, hogy sisteregve összeboruljanak, segíts meg engem ebben az örökös giccsben, segíts meg! Segíts meg! Nézd a tűk ékszerét a testen, nézd a ráspolyokat, a késeket, a csipeszeket, nézd, milyen gyönyörű minden, s most szétfolyik ragacsosan, te, aki megtervezted, hagyd, hogy szeressen szakadatlan te, aki megterveztél, hagyd, hogy szeressem, amíg kedvem tartja, beköltöznék egy verébbe is szívesen, egy tücsökbe, egy csótányba, egy tetűbe, hiszen tökéletes az is, alkothatsz új formát, mert nekem úgy is jó lesz, csak meg ne szakadjak, abba ne maradjak, magamra leljek: ki vagyok én? Ki vagy te? Ki ő? Te vagy a nagy formatervező? Mert a lélek az enyém, és a szerelem is, cinkében, patkányban, tetűben is, formádat visszaveheted, íveit, szögeit, vonalait elronthatod, a szájat mocskos üreggé kotorhatod, az arcot véres péppé taposhatod, a forró, forró, forró hasat késsel felszabdalhatod, te vagy a nagy designer, ha akarod, megteheted, pedig milyen csodálatosat gondoltál, aranyesőben, hangyában, emberben is, hol van a te rajzasztalod? Engem is elképzeltél,
