Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Markó Béla: Designer óda (vers)
méricskéltél, nézegettél, s mire mentél, tudod-e? Romlandó vagyok, szerelmes is, átköltöznék csúszómászókba is, átváltoznék mindenné, csak megmaradjak, szerelmem húsát tépném, vérét szívnám, mint a pióca, nekem szánt autó elől elugranék, belehasalnék az árokba, és sárba fúrnám arcomat, mint a disznó, hát nem! Hát nem! Hát nem! Tökéletes minden, amit teremtettél, nagy designer, de védd meg teremtményeidet, ahogy tudod, mert én nem segíthetek! Nem leszek sem cinke, sem tücsök! Nem leszek már, csak aki vagyok! Nem leszek! Nem! Te csak tervezd a füvet minden tavasszal, s a legyet, amely megkeseríti életünket! Igazad van, nekünk is igazunk van. Tiéd a test, miénk a szerelem, tiéd az élet, miénk a halál! Tiéd az árulás, miénk a hűség! Nem lehetek már bárány sohasem . . . 2
