Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 2. szám - Mátyás István: Lengyel József: Szembesítés
beosztását, a lakás berendezését (egy rá különösen jellemző részlet: „Persze még minden zugról külön térképet lehetne készíteni: a kályha körül nagyság és szárazsági fok szerint rendezett fa A látszólagos aprólékosság és hihetetlen precizitás mögött a lehető legjobb és legeredményesebb munkavégzés már-már szerzetesi szigo- rúságú igénye van. „A legfőbb azonban, hogy lelkileg jól vagyok; ismerem: ha a magam törvényén élek s úgy érzem, szép folépítésű egy-egy napom, én megtalálom az egyensúlyomat, akármiyen sok okom lenne is a gondra, kesergésre” — írja 1959 elején, a lényeget tekintve megismételvén az egy esztendővel korábban írottakat: „No de nem is folytatom a napom leírását (csak azt akartam megmutatni, hogy látszólag embertelen viszonyok közt is lehet szépen, harmonikusan élni. . Ez a „szép fölépítésű nap” a szó legszorosabb értelmében, s mindjárt metaforikusán is, egyje- lentésű Némethnél az alkotó élettel, a minőségtisztelettel, az értékteremtéssel. Amire Magdát is folyton ösztönzi, legnagyobb örömére sikeresen. Alig van levél, amelyben ne biztatná — persze az alaphivatás és a családi kötelességek mellett — a további nyelvtanulásra, általános és szakműveltsége fejlesztésére, a műfordításra. Könyveket ajánl, témákat javasol, s amikor Magdánál meghallgatásra talál, a személyes örömön túl a minőségelv jegyében is büszke rá: „... ez épp a próba: megmutatni, hogy az ember egyedül a semmiből is viszi valamire.” Németh Magda is kiemeli a könyv bevezetőjében, hogy édesapja „leveleinek fontos vonulata a pedagógus szellem megnyilatkozása” — természetesen elválaszthatatlanul a minőségigénytől. A személyes indíttatás ebben is nyilvánvaló, feledhetetlenül szép sorokat ír erről Németh: „Tudod, hogy én örök tanár vagyok — s most rajtad át nyújtom csápjaimat az elvesztett boldogságba”, majd másutt: „No de mindezt azért írom csak, hogy pályádhoz kedvet csináljak, s a har- madizi pedagógusvért fölserkentsem benned.” Hivatkozik vásárhelyi éveire is, amelyeket a „foglalkozás és természet összhangja tett olyan boldoggá, termékennyé.” A pedagógusi hevület és szenvedély ellenállhatatlanul tör föl Németh Lászlóból a levelekben az átfogóbb iránymutatástól egészen az apró módszertani tanácsokig. Lételeme ez, de az is jól érezhető, hogy a végső elv itt is jóval túlmutat a személyes érdeken, a saját tanármúltján és Magda hivatásán. Az alap itt is a minőségeszme, a közösségteremtés, az „emberségnövesztés” — ahogy máshol Adyról írta —, a használni akarás és tudás képességének fejlesztése. Az a fészekteremtő szándék tehát, amely em- beriségléptékűen ugyanúgy ott van Németh László munkáiban, mint a szűkebb családi körre érvényesen. Nagyon tudott örülni az unokáknak. „A gyerek, meglásd, nagy változást hoz az életedbe — írja Magdának a leendő unoka hírére. Amig gyereke nincs az embernek, addig visszafele él a szíve, a szülei, testvérei, nevelői felé. Ha gyereke van, előrefele kezd élni. . .” Ugyanígy örül lányai és a férjek magánemberi és tudományos sikereinek is. A család-tematika megint izgalmas és tanulságos vonulata a leveleknek. Sok új adalékot kapunk ahhoz, hogy ez a különlegesen érzékeny ember milyen gonddal óvta a nagy család lelki összetartozását, nagyon sokszor elébe menve az esetleges konfliktusoknak — olykor keményen legyűrve magában is az őt ért valós vagy vélt sérelmeket —, tompítva az ellentéteket és mindenek elé helyezve a családi harmóniát, s ilyenformán nagyon sokatmondóak a levelek a Németh László-i „belátás”-kategória értelmezéséhez is egy sajátos nézőpontból. Egyetértünk Németh Magdával abban, hogy édesapja bizonyára nem szánta kiadásra hozzá írt leveleit, ám nagyon jó, hogy ezek mégis megjelentek — tesszük mindjárt hozzá. Nem pusztán a szakmai-irodalomtörténészi körök számára nyújt sok hasznosat és újat e kötet, hanem a széles olvasóközönségnek is fontos „emberi dokumentum”. Köszönet és dicséret érte Németh Magda mellett a kiadóknak és a sajtó alá rendezőnek, Monostori Imrének. (TIT Komárom megyei szervezete, Új Forrás szerkesztősége, Tatabánya, 1988) Vörös László Lengyel József: Szembesítés Tudományos tanácskozást tartottak Lengyel Józsefről és munkásságáról 1982 májusában Marcaliban. A tanácskozáson Major Ottó is felolvasta tanulmányát, abból idézek most, a kiragadott részlet közléstartalmával teljesen egyetértve. „. . . egységes és megbonthatatlan egész az életmű is, amit ránk hagyott. Jóllehet más, mint amilyennek némelyek lámi szeretnék. Más, de ettől még nem több vagy kevesebb. Csupán ő maga. Ezt a Lengyel Józsefet megismerni és megmutatni mindmáig meg nem oldott feladata irodalmunknak és irodalomtudományunknak. Ehhez természetesen szükséges, hogy kutatói ne rekesszék ki tanulmányaik köréből alapvető műveit, noteszeit, gépiratban ezerhatszázhuszonkét 93
