Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 2. szám - Vörös László: A zseni hétköznapjai (Németh László: Levelek Magdához)
A zseni hétköznapjai Németh László: Levelek Magdához „A Németh-levél nem csupán a személyes érintkezés foglalata, annál sokkal több: sorskép is egyúttal. Az író dokumentumprózájának épp oly jelentős és szuverén műfaja, akár a napló vagy az önéletírás. . . . Levelezésének egybegyűjtése és megjelentetése nélkül életműkiadása se lehet teljes — állapítja meg Grezsa Ferenc Németh Lászlónak Illyés Gyulához írt leveleit kommentáló bevezetőjében ( Tiszatáj 1985/8. sz.). Teljesen helytálló ez a vélemény, még akkor is, ha a címzettektől s a mindenkori élethelyzetektől függően Németh László leveleinek más és más az alapjellege. A Gulyás Pálhoz írottak fő vonulatát a műelemzések, műértelmezések, a sajátos irodalmi kritikák adják; az Illyés Gyulának küldött levelek középpontjában az irodalmi élet és — főképpen 1945 után — a társadalmi közállapotok, a politika kérdései vannak; megint egészen más karakterű e mostani kötet, a Levelek Magdához. De éppen így egészítik ki szervesen egymást, adnak új és új vetületben teljes ívű „sorsképet”. „A feleségem magyarázata egyszerűbb: szerinte Magda a kedvencem” — írja Németh László 1935 szilveszterén a Lányaimban. Az írások alapján nem lehet és nincs is sok értelme érzelmi rangsort készíteni, egy azonban bizonyos: Németh nagyon erősen előre érezte, hogy Magdára nem vár könnyű sors. Már 35-ben antik hősnőkkel és Kurátor Zsófival társítja képzelete, s a lényeget illetően ugyanezt mondja róla Tizenhét év múltán (1953) c. írásában is: „Az olyan természet, mint Magdáé, épp passzivitásával mindig könyörtelenebb sorsot húz magára: ez a sors azonban ugyanakkor választ lelke mélyebb, derekabb és léhább, felületesebb hajlamai közt is — s könnyen nevelhet hősnőt abból, akit egy enyhébb sors csak szivárványos tollú pávaként sétáltatott volna.” Magda életének nagy fordulópontja 1956 novembere, amikor férjével elhagyja az országot, Kanadában teremtve új otthont. Dolgozniuk is sokat kell, de a legnehezebb a nagy családtól való elszakadást elviselni. Hosszú évekig a levelezés az egyedüli kapocs köztük, benne az a csaknem kétszáz Németh-levél, amit könyvünk tartalmaz. E levelek túlnyomó részét Sajkodon írta Németh László, éppen a korábban Magdáék vásárolta telken épített házban. Hogy mit jelentett Sajkod Németh László számára, azt számos megnyilatkozásából korábban is tudtuk, de most a kötet nyitó írása, a hagyatékból közölt A nagy ház, és Németh Magda ezt követő bevezetője (Apám levelei elé) újból megerősíti. „Bár majd egész élete során volt budapesti lakása, mindig erős kapcsolat kötötte őt a vidékhez. A vidék utáni vágy nemcsak mint a természet és a nyugodt munkakörülmények igénye jelentkezett nála . . . hanem amint félig tréfásan mondani szokta, »Édenkertet«, »idillt« keresett... A táj, a kert nagy hatással volt rá” — Írja Magda, s e levelek egyik főszereplője valóban a vidék, a táj, a ház és a kert. Másképpen mondva: Németh László itteni hétköznapjai. Mi teszi különlegesen izgalmassá és sokatmondóvá ezeket a leveleket? A sablonos válasz szinte kapásból megadható: megtudjuk általuk, hogy milyen személyes közegben, milyen életrajzi háttérrel születtek a Németh-művek. Ez igaz is, s ez már önmagában sem csekély haszon. Nagyon tanulságos a levelek nyomán érzékelni, mennyi időt és energiát vehet el az, hogy légipostapapír kapható-e a közelben vagy nem; hogy egy nagy ember mennyit bajlódik a kályhával, mert adott esetben első számú gond, hogy füstöl-e a kályha vagy jól fűt, megfelelő-e a tüzelő, milyen állapotban vannak a gyümölcsfák a kertben, milyen fárasztó, hogy gyönge petróleumlámpa mellett olvas és ír és így tovább, s mindezt összevetni azzal, hogy milyen alkotások születtek ilyen körülmények között! A levelek tényanyaga se mellékes tehát, ez azonban legjobb esetben is érdekes és hasznos olvasmányt jelenthetne, márpedig itt ennél jóval többről van szó. A tényanyagból áttételesen áradó szellemiség — Németh László egyik kedves kifejezésével élve: a fluidum — a hatás igazi titka. Ebben az esetben az, hogy a levelek nagyon szépen példázzák, mennyire szerves az egység Né- methnél a magánélet és a gondolatok közt: a hétköznapi életvitel berendezésében is ugyanazok a fő elvek vezérlik, mint magasabb és elvon- tabb síkon az alkotásokban. Mert ugyanúgy, mint a művekben a nagy közösséghez szólóan, a mindennapokban is ott van az „életrecept” és a „növésterv” a maga és Magda számára. A levelekből kiválóan lehet érzékelni, milyen ízig-vérig teoretikus, ideológus, organizátor és pedagógus ő minden megnyilatkozásában, a saját életvitelében és családtagjainak adott tanácsaiban is. „Nem adhatok mást, csak mi lényegem” — a luciferi mondás sajátos Németh László-i megtestesülése adja e levelek igazi varázsát. A Magdához írt sorokat elejétől végig áthatja a minőségelv. Az a szándék és gyakorlati célratörés, hogy az ember bárhol, bármikor és bármilyen körülmények közt a legtöbbet hozza ki magából, s ezáltal önmaga és mások számára is minél hasznosabb, értékesebb életet éljen. Németh László gondosan megszervezte sajkodi életét. Többször is megírja Magdának pontos napi óra92
