Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 2. szám - Ohati Nagy László: Nem középiskolás fokon (Iliás Ferenc élete)
Kelet és Nyugat kapujában Tanítóképzős éveit a költő Kónya Lajos örökíti meg maradandóan, Soproni évek című életírásában: „Két évfolyammal járt alattam. Okos és indulatos, nagy álmokat dédelgető és célratörő fiú volt. Először az önképzőkörben tűnt föl, ha jó emlékszem, novellával kezdte. A bírálók támadták, úgy tetszett, jó ürügyet kaptak. A középszert puszta léte is fölingerelte. Konok vitatkozó volt, ő sem kímélte ellenfeleit. A szépirodalmi próbálkozásokat abbahagyta, s főként szociográfiával foglalkozott. Szülőfaluját, Fertőszentmiklóst vizsgálta nagy buzgalommal. Parasztfiú volt, s ő vállalta ennek minden következményét, de érezte kötelezettségét is. Ha ismertük volna a szót, osztályharcosnak kellene mondanunk magatartását. Abban az időben ugyan divatba jött a parasztság emlegetése. A népi irodalom kora volt, háttérben Móricz Zsigmonddal és Szabó Dezsővel, s kitapintható közelségben a falukutatással.” „Egy délután nagyon lelkesen, lázban égő szemmel állított be Győri úti szobámba. — Nagy dolgok vannak készülőben! — mondta, és leült mellém az asztalhoz, egy kihajtott, és látszatra agyonolvasott füzetet tett maga elé, olvasni kezdte a Márciusi Front tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nép? Nagy kor szelleme csapott ki a szavakból, ahogy olvasni kezdte, Petőfiék lobogása szinte. De egyúttal a mi korunk lüktetett benne, még abban a csekélységben is, hogy a kiáltvány nemzet helyett népet mondott, már a címében is. S amit tartalmazott! Az ország demokratikus átalakítását, a gondolat-, szólás-, sajtó-, gyülekezési és szervezkedési szabadságot, az általános, egyenlő és titkos, minden korrektívum nélküli választójogot, az ötszáz kataszteri holdon felüli nagybirtok kisajátítását, a negyvenórás munkahét bevezetését, a minimális munkabérek megállapítását... s mindazt, ami vitáink tárgyát, álmaink világát jelentette. Fel tudom-e szavakkal idézni lelkesedésünket?” A tanitóképzős Iliás Ferenc — iskolai pepitafedélbe fűzve — nagyszámú baráti körében kézről kézre adta például a Válasz 1937 novemberében megjelent mellékleteként Féja Géza perének, illetve büntetőtörvényszéki főtárgyalásának teljes szövegét. „A ’Viharsarok’ a bíróság előtt” című könyvecske előszavát a Márciusi Front nevében Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Veres Péter írta alá. A jegyzőkönyvi anyagból egyrészt világosan kiderül, hogy a Viharsarokban szereplő súlyos megállapítások cáfolhatatlanok, másrészt, hogy Féja és védője, dr. Vajda Ödön erkölcsileg s a fölkészültség, a műveltség dolgában toronymagasan állt a bírák és az ügyész fölött. Sopron java fiatalságának gondolkodását, tisztánlátását ez a munka is nagyban erősítette, az akkor már elkobzásra ítélt Féja-könywel, s a korszak más remekeivel együtt. A Márciusi Front szavai sem véletlenül jutottak el hozzájuk. Sopron a harmincas évek második felétől a népi irodalom, és általában a progresszív eszmék egyik fellegvára volt, különösen a diákok köreiben. Csaba József, az evangélikus líceum fiatal tanára iskolájának falain túlmenően is szuggesztív erővel hirdette, teljesítette a korszak érlelte gondolatokat. Az általa szerkesztett líceumi diákújság, a Nyugati Őrszem , és a szintén körülötte létesült Soproni Fiatalok Mozgalma az ország megújuló szellemi életének szerves része lett, kapcsolódva Budapest, Debrecen, Szeged, Pápa, Sárospatak hasonló, ismeretes mozgalmaihoz, törekvéseihez. Móricz Zsigmond, Németh László, Tamási Áron, Féja Géza, Darvas József, Tersánszky Józsi Jenő, Juhász Géza is tartott előadást irodalmi estjein. Pozsonyból Dobossy László, Jócsik Lajos, Kovács Endre, Erdélyből Jékely Zoltán, Reményik Sándor, Jugoszláviából Csuka Zoltán szerepelt a meghívott előadóik között. A soproni fiatalok mozgalma erőteljesen igyekezett szélesíteni táborát — a város diákságának és értelmiségének körein túl — a munkásfiatalok, iparostanulók részvételével is. Minderről Hiller István ad legrészletesebben számot, Sopron és környékének munkásmozgalma 1939—1945 című könyvében. 72
