Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 2. szám - Ohati Nagy László: Nem középiskolás fokon (Iliás Ferenc élete)
Ohati Nagy László Nem középiskolás fokon — Iliás Ferenc élete — J.rás megsárgult papíron: „Igazolás. Iliás Ferenc fertőszentmiklósi lakos, volt paraszt- szövetségi titkár hazatért a németországi politikai deportációból, Oranienburgból. A Budapesti Politikai Rendőrségen lejelentkezett. Budapest, 1945. július 3. Fehér Lajos osztályvezető h.” Ki volt ez az ember? — Egyénisége baráti visszaemlékezésekből, munkájának, cselekedeteinek értékelése nyomán napjainkra már kirajzolódott. 1918. július 11-én született Fertöszentmiklóson. Apja háromholdas paraszt, a Tanács- köztársaság idején a község kommunista megbízottja. A falubeliek akkor is, utána is Ferci bácsinak hívták, alig használták a vezetéknevét. A családban öt gyermek született. Az ifjú Iliás — a kis Ferci—gyermekkorának, nyiladozó életlátásának egyik befolyásoló- ja, serkentője édesapja barátja és harcostársa, Flischmann Ignác — foltozósuszter volt. — 1944-ben a németek ellenállás szervezésének gyanúja okán kivégezték. — Művelt marxista, tehát általában is olvasott és olvasó ember, könyvek tulajdonosa-kölcsönzője. Konyhája — egyben a műhely — a hasonló gondolkodású emberek gyülekezőhajléka volt. Ferci apró korától részt vett ezeken az összejöveteleken, és más alkalmakkor is igyekezett beszélgetni Náci bácsival. A felnőtt Iliás is tisztelettel, hálával emlékezett rá. A Fertőszentmiklós főterén álló, emeletes, gyermekekkel akkoriban mindig zsúfolt elemi iskola pedagógusai közül főként a kiváló Szalay házaspárt őrizte meg az emlékezet. Tanításaik a legkevésbé sem ütköztek Ferci és Náci bácsi szavaival: a konyha-suszteráj távolabbi szimpatizánsai voltak. Akárcsak Istvánffy Lajos doktor, a szegények orvosa, akit a hatalmasok a gondolkodása miatt száműztek a faluba, „az Isten háta mögé”. Ferci bácsiék nagyon jól tudták mindezt. Iliás Ferenc gyermekkorát leghitelesebben ma már Ránkiné Farkas Klára — Náci bácsi unokahúga — őrzi emlékezetében. 1928 elejétől ő is Szentmiklóson élt szüleivel. Testvérbarátság szövődött köztük, noha Klári négy évvel idősebb volt Fercinél, másrészt világlátott, iskolázott gyereklány. Mindketten eljártak Náci bácsiék titkos összejöveteleire, utána együtt mentek hazafelé, s többnyire a találkozón hallottakról beszéltek. A tíz-, tizenéves fiú korához képest nyúlánk termetű, gyors mozgású és észjárású, minden iránt érdeklődő volt, s amennyire tehette, bújta a könyveket. Rokonszenvesen szerény modorú, de a felnőttekkel is szívesen beszélgető, őket kérdezgető, nyitott természetű. Amikor maga- sabbrendű ügyekről esett szó — például Náci bácsi Dózsáról vagy Leninről beszélt —, látszott arcán a lelkesültség, sőt a meghatottság is. Klári szülei annak idején a fehérterror elől Becsbe emigráltak, csak 1927-ben tértek vissza. Ferci vissza-visszatérően kérdezgette a különböző városrészek arculatáról, s az ottaniak életéről. Eközben Ferci az ötödik elemi befejezése után, nagy családi áldozattal a soproni polgári iskola bejáró diákja lett. Ezt követően a város tanítóképzőjébe iratkozott. Volt egy „mellék- foglalkozása” is: a bajbajutott, becsapott parasztoknak tanácsokat adott, kérvények, fellebbezések sokaságát fogalmazta meg. 71
