Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Szekér Endre: Végh György, a gonosz angyal
versei között is megjelentetett epigrammát: „Mi kell az alkotáshoz? / Kegyelem / s fegyelem.” Ezt tudta, és azt is, hogy sokszor hiányzott magából a fegyelem, és olykor elhagyta a kegyelem is. „Megbénult, megnémult” költőnek nevezi önmagát, s olyan versfricskákat ír, melyektől „kinyílik a bicskád”. A Rím Elek pózában fogalmazott aforizmáihoz fűzi ezt a mondatot: „de felelősséget nem vállal értük”. Érezte a maga rímjátékainak (mások számára) túlzott voltát. Míg a költő vígan lubickolt a rímes ötletek tengerében, sejtette, hogy másoknak, az olvasóknak ez már sok. Emlékezésregényében többször hivatkozik Weöres Sándorra, az ő játékossága, költői zsenije a példa az ő számára. Egyik legszebb példája ennek a vonzalomnak Végh György Kínai tél című verse, melyet Weöres Sándor Kínai temploma köré írt: Kinn Benn Még Tél tél halk jő nem hűs csönd szép jő táj vár nyár már gyöngy és majd csak szín fáj ott tárt hó ősz tél sír száll nyár fáj száj Itt érdemes még utalnunk Végh állandó játékosságára, versformáló, rímeket ízlelgető jókedvére. Például ezt írja a Na ki vagyok én? Ezt mondták rám! kis rímjátékában: „Egy korrekt úrra / van bízva a korrektúra”. Vagy: a Versi-bersik első szakaszában ezt írja: „Orosz Pál / az úton poroszkál, / szemben vele a porosz táj / s katonákból az új korosztály.” Gyakorlati verstanában a trocheust így mutatja be: „Ince sánta héja / Éva néha léha.” Sőtér István írta Végh György költészetéről, hogy „oly précieux és kajánul hódoló tud lenni, mint a barokk költők — s oly nyelvöltögetőn kegyetlen, mint Catullus” Egyik legszebb szerelmes versét idézi is Sőtér az antológiájában, A szerelem himnusza címűt, melyben az ókori mesterektől tanult leplezetlen erotikával és nemes versformával szól: „Hagyd ma a csillagokat tovafutni az égi körökben, / nélküled is reszket, kedves, a selymes azúr. / Még fiatal vagy: az élet ezüst hava pilleg a vállad / bársony-arany fészkén s két kicsi kebled alatt...” Végh György szeretettel idézi az Anna-verseket író Balassi Bálintot, s ő maga pedig Annihoz fordul szerelmes verssoraival. Másutt Anakreont hivja segítségül, hogy az Anni szemében nyíló rózsákat versbe szedje. Egyszer „pajzán dalocskát” ír, máskor meg Catullust követve a gyűlölet és a szerelem érzéséről vall. Külön ciklusba rendezhetné Annihoz írt verseit. Aztán Zsuzsa alakja jelenik meg költeményeiben: „Asszony voltál te is, miként a többi / s te sem voltál több semmivel, Zsuzsanna, / hagytad magad szeretni és gyűlölni; / lenyűgözött vad szépséged hatalma”. Megírja az Eszter könyvét / „Belémfo- gództál, Eszter és én belédfogództam...” / majd az Eszter nélküli verseket gyűjti össze. „Hazám vagy, Ágnes”, kiáltja versének címével. Az örökké szerelmes költő igy luglalja össze a Pilátusok korában című versében életének felejthetetlen nő-alakjait: „Csak nők kísértek végig Sok bűnös Magdaléna / Ágnes Susanne Zsuzsanna s vagy száz alakban Éva”. Prózai műveiben, így A gonosz angyalban is mindig valóságos és álombéli nők jelennek meg. A fejére is olvassák: „Sokat szerelmeskedik, Végh bácsi!” Másutt az Eszter regényében vall arról, hogy kétfelől perzselte a szerelem egyszerre: az árnyék-Eszter és az eleven Éva. Olykor „Évátlan” napok sorvasztják, máskor legszívesebben elűzné, de végül feleségül veszi. „Fütyülök a tisztességre! Catullus is Lesbiát szerette, s hányán de hányán lehettek boldogabbak a cédákkal, mint ahogy én is boldogabb vagyok, minden pokol mellett”, írja. Pilátusok korában élt Végh György, ezt világosan meg is állapítja egyik legszebb versében: „A kínok Golgotáján én is hordtam keresztet / A szenvedés-bitóra naponta fölszegeztek...” A gonosz angyal fejezeteiben is megjelenik a kor, a világháború, a bombázás, az életveszély. Hiába próbál visszahúzódni, hónapos szobák mélyén lapulni: 90
