Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Mészáros György: Elhurcolt magyar nők a Donyec-medencében

fizetni. Mi kaptunk, de hetente meg kellett előre fizetni. Ha a pénz elfogyott, enni nem adtak. Lehet, hogy azért, mert az az 5-ös láger nagy láger volt, itt már gépéús is volt, kis kórház egy román (magyar nemzetiségű) orvossal.

A láger előtt volt egy nagy hosszú asztal, ott vehettünk, ha volt pénzünk, még kalácsot is. Nagyon jó dolgozónak kellett lenni lent a bányában annak, aki 3 dkg szalonnát kapott kiváló dolgozásért. Adtak egy kis cédulát, ezzel kellett a raktárba érte menni. Ha szalonna nem volt, helyette egy kanál kristálycukrot adtak.

Árpaliszt lángost is lehetett venni még a bazárban, ha maradt 10-20 rubel spórolt pénzünk. A lángosba cukorrépa volt reszelve, vagy főtt bab volt beletéve.

Tököt is vehettünk, olyan disznótököt. Nagyon finom édes volt. Csak drága volt, 3 vagy 5 rubel. Melyik milyen.

Szabad napokon néha az oroszok az elhurcoltakkal futballoztak. Volt egy nagy darab tiszt, akinek az apja járt az első háború alatt Magyarországon, és ha a mieink megverték az oroszokat, fizetett nekik jó ebédet.

Május elsején adtak fehér kenyeret. Ez se volt minden lágerben. Ebben a nagy táborban még színpad is volt, itt csináltak az oroszok műsort. Táncoltak, énekeltek.

A bányában én először csilléztem. Külön fejtették a követ (meddőt), azt külön is küldtük fel. Csak ezután bányászták a szenet, itt orosz nők is dolgoztak. A vájárok orosz férfiak voltak, egytől-egyig rendes ember. Tanítottak bennünket, magyaráztak nekünk. Akikkel én voltam, azok jártak még Pesten is, tanítók voltak. Ők a faluban laktak. Lágerünktől a bánya 3 kilométerre volt. Lent akkumulátoros lámpákkal dolgoztunk, amit minden műszakra feltöltöttek. Benzines lámpa is volt, de az veszélyes volt.

A szobaparancsnokunk egy sváb, Batári Margit, igen rendes nőszemély volt.

Sok volt a tetű. Egymást tetvésztük, mert csak kis fateknőben mosakodhattunk, de az 5-ösben már volt rendes fürdő, a tetveket mégsem tudtuk teljesen kiirtani.

Ebben a lágerben az oroszokkal üzletelni tilos volt. Élelemért sokan akartak pokrócot, dunyhát adni, de féltek. Aki lebukott, legyen az tiszt is, a gépéúsok elvitték Szibériába, akár 10 évre is. így mondták.

A kolhozban jobb volt, mint a bányában. Igaz, sokat dolgoztunk. A kolhozban gázolajat és szappant kevertünk össze, és a káposztafejet ezzel mostuk le a fekete bolhák ellen. Hát ilyet még nem láttam! A nagy szekereket fekete-tarka ökrök húzták.

Mindennap ötkor harangoztak a közeli templomban. Akit kiengedtek, el is mehetett. Én soha nem mentem el.

Szabadnapon is vállaltunk munkát. Még vakolni is jártam épületet, valami fürdőt. Azt mondták, nekünk csinálják. A sors mindenre megtanított. Szabadnapon a közeli kolhozba is mehettünk. A svábok szabadnapon nem akartak dolgozni, ők visszabeszéltek. Ha nekünk, magyaroknak szóltak, már sorakoztunk is. A svábok nagyon jól fel voltak készülve. Még itthonról vitt szárított tésztájuk is volt, tangóharmonika. De nekünk semmi. Mi azt hittük, hogy néhány napra visznek el csak dolgozni. Igaz, mi is kaptunk élelmet Miskolcon szüléinktől, meg ruhákat, de útközben feléltük. Nem tudom, mondták-e magának, hogy Miskolcon a Rudolf kaszárnyával szemben lévő Rendőrlaktanyából sokan megszöktek. Bebújtak a kéménylyukba. Nagy kéményajtók voltak ott.

Cigányokat viszont nem hoztak velünk. Azt mondták az oroszok, hogy cigányka nem kell, mert az nem szeret dolgozni. Munkáskezű nők kellettek.

A felküldött csilléket orosz nő számolta. Mindig be is csaptuk. 18 helyett 20-at mondtunk neki. Nem jöttek erre rá. De nekik is jó volt, mert nőtt a teljesítmény.

Mi is kaptunk injekciót, de nem minden hónapban. Nekünk mellbe adták.

Én 1947. szeptember 15-én jöttem haza. A gyűjtő lágerben vagoníroztak be bennünket, és Foksányig meg sem álltunk. (A Foksányi-szoros az a vidék, amely az erdélyi háromszéki havasok és a Dunának Galac melletti nagy kanyarulata között fekszik. Orosz hadi út volt régen is a Balkán-félszigetre. Ma Romániához tartozik. — M. Gy.) Foksányban egy hónapig voltunk. Együtt hadifoglyokkal. Itt már jó volt az élelmezés. A férfiak futballoztak, pingpongoztak. Innen kerültünk Debrecenbe, és onnan haza.

84