Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Mészáros György: Elhurcolt magyar nők a Donyec-medencében

Férje később a húgát vette feleségül.

Hát csoda, hogy én is élek még, amin átmentem. Három év lágerben; 13 évig dolgoztam téglagyárban, 16 évet itt a tsz-ben. A nyugdíjam semmi volt, férjem halála után emelték, most 3740 Ft.

Kriston Kálmánná Danda Sarolta, született 1926. augusztus 30-án. (Serényfalva, Kossuth u. 44.)

Elhurcolásunk történetét már ismeri. Én is bányában dolgoztam, mint a legtöbbünk, Donbaszban. Ez 25 km-re volt Vorosilovgrádhoz. Közeli falvak: Volhovka, Huszenka vagy Huszpenka. A bányában romlott meg a fülem. Begyulladt a huzattól. A kórházban nem csapolták meg, így a genny elrágta a hallócsontokat és egyik fülemre megsiketültem. Pedig meleg szénával, papírba bugyolálva dunsztoltam, de csak pattogott, nem fakadt ki. Ezután már nem engedtek a bányába, mert hogy nem hallom meg az omlást. Az oroszok csak Sura Dandának hívtak, 119-es volt a számom, a lágerszám pedig 1223. A bányamunka borzalmas volt. Ukrán nők voltak a zabolcsikok, vájárok, ahol én dolgoztam. Nekik sem lehetett hazamenni. Volt, aki már három éve ott dolgozott, és egyetlen napra sem engedték haza. Kellett a szén. Egyszer az egyiket szabadságra engedték, de nem jött időre vissza. Ugyanúgy megbüntették, mint minket, munkamegtagadásért. Az én előmunkásom, a gyeszatynyik, Rubnyik volt. A nacsalnyikunk Jako Markovics. Mindkettőjüket igazán szerettük. Jako Markovics megírta a Magyarországon lévő katonafiának, hogy magyar lányok dolgoznak a bányában, aki visszaírta neki, hogy jól bánjon velünk, mert neki is jó dolga van nálunk, a magyarok jó emberek. Ő nem engedte meg, hogy tovaris nacsalnyik- nak szólítsuk. Azt mondta, hogy ő nem tovaris. Rokkant, háborút járt katona volt, hiányzott a fél lábfeje. Egyszer aztán baja lett és leváltották. A bányában egy magyar és egy orosz összeveszett, ő a magyarnak adott igazat. Nagyon-nagyon sajnáltuk.

A rottaparancsnokunk Piszarenkó Nyikolaj, ő is rendes orosz ember volt. Nyílt seb volt a karján, amelyik nem akart begyógyulni. A háborúban szerezte. A bányamunka szörnyű volt. Sugarasan fejtették a szenet a lejtaknában közlekedő csillébe. Néhol géppel, néhol kézi erővel. Nekünk a porszenet kellett a szplitóba (lemezteknő) hanyatt fekve belapátolni, majd ráfeküdni és a 60-70 cm magas járatban kézi erővel lecsúszni. A darabos szenet csak bele kellett hányni a teknőbe, és az magától lecsúszott. Egy szplito 12-15 cm magas volt és másfél méter hosszú.

Ezekben a lyukakban borzalmas volt dolgozni. Lámpa a nyakban, a hely szűk, vinni kellett magunkkal a lapáton kívül a sztojkákát is (hasított fenyő, beomlás ellen). Egyszer a teknővcl beszorultam. Elkezdtem kiabálni, ordítani, mert attól féltem, hogy rám engedik a darabos szenet, és ott halok meg. Végül szerencsémre Erzsiké észrevett, és nagy nehezen kiszabadított. Olyan szén volt, hogy folyt, amikor égett, csak úgy csillogott. Én 350-450 rubelt is kerestem a végén havonta, de volt olyan műszak is, hogy 40 rubelt. Egy műszakban mindig egy hónapig dolgoztunk. Fizetésünkből sokat levontak tartásdíj fejében. 1945-46-ban naponta 3,50 rubelt, de 1947-ben már 10 rubelt. Úgy hogy alig maradt valami. Szörnyű volt a vízhiány. Evőkanállal szedtük fel a lábnyomból a hólevet és azzal főztük a kását. Pedig 800-an voltunk abban a lágerben, mind-mind magyarok. Szabadnapokon a közeli orosz bányatelepre jártunk vízért. A maradék rubelért a bazárban vásároltunk, főleg élelmet. Szmetánt, aludttejhez hasonlított, szemicskét, napraforgómagot, de volt a bazárban a szerencsi cukorgyárból cukorka, piros-fehér-zöld végű magyar ceruza, fehér csemegekukorica.

A bányában mindig jól dolgoztam, nevem mindig ott volt a dicsőségtáblán. A maradék pénzemet odaadtam annak, aki rászorult. Egyszer a rátkai papnak 60 rubelt adtam, aki szétosztotta a betegek között. Rátkából 240 svábot hoztak közénk, magyar lányok és asszonyok közé.

A lágerben az ébresztő mindig fél ötkor volt. Reggelire keserű teának nevezett vizet adtak, cukor nélkül. Napi kenyéradagunk a bányamunka mellett 80 dkg volt. De milyen kenyér? Ráragadt a késre a zabszálka.

80