Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Mészáros György: Elhurcolt magyar nők a Donyec-medencében
Mészáros György Elhurcolt magyar nők a Donyec-medencében I. Az elhurcolások és előtörténetük ■Á. magyar sajtóban több évtizedes hosszú és kényszerű hallgatás után egyre-másra olvashatunk dokumentum értékű írásokat azokról a II. világháború után ártatlanul elhurcolt, erkölcsi és anyagi kárpótlást azóta sem kapott túlélőkről, akik megjárták Rákosi embertelen börtöneit és internáló táborait. De az 1945 elején a sztálini országnyi gulagok- ba elhurcolt magyar férfiak és nők tízezreiről még ma is keveset tudhatunk. Az elhurcolásoknak néhány esetben, mint a svábok szerencsétlen sorsában, voltak kitapintható okai. Függetlenül egyéni felelősségüktől büntették az egész nemzetiséget azzal az indokkal, hogy szálláscsinálói voltak a náciknak. A beregi Tiszahátról (Záhonytól Csengerig) 1944 novemberében és decemberében összefogdosott 18-tól 40 éves férfiak a terület magyartalanításának első áldozatai voltak a sztálini nagypolitika érdekében. Azoknál azonban, akikről az alábbiakban szólok, még ilyen okot sem lehet elősorolni. A kis Heves és Borsod megyei települések fiatal asszonyai, gyermeklányai 1945 januárjában 17 és 38 év közöttiek voltak. Színmagyarok, egyszerű és szegény sorsú parasztcsaládok leányai és asszonyai, akiktől a politika messzebb volt, mint Makótól Jeruzsálem. Arról, hogy kik, milyen ösztönökkel, milyen válogatás alapján juttatták őket a Szovjetunióba robogó marhavagonokba, sokukat a halálba, máig sem tudni, hacsak nem az, hogy kellett a munkaerő a lerombolt szovjet gazdaság újjáépítéséhez, megindításához. A ma Romániához tartozó Nagykárolyról és környékéről, valamint akkor még Magyar- országhoz tartozó Abafala, Szentkirály, Lenke, Alsó-Balog, Hubó és Várkony helységekből is magyarokat szedtek össze. Köztük természetesen akadt egy-két szlovákul tudó, de magát magyarnak valló nő is. Az elhurcoltaktól kapott információ alapján ezekből a községekből vegyesen férfiakat és nőket deportáltak. Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből Ózd, Miskolc, Diósgyőr, Szerencs, Domaháza, Sajó- szentpéter, Kelemér, Serényfalva, és az akkor urasági major Pogánypuszta férfiai, leányai és fiatalasszonyai estek áldozatul. Szabolcs-Szatmár megyéből Vállaj, Nyíregyháza, Heves megyéből Kompolt településeken szedtek össze és hurcoltak el jelentős számban főleg nőket 1945 januárjában. A Borsod megyeieket Miskolcon győjtötték össze a Rendőr laktanyában, és itt is vagoní- rozták be. Az elhurcoltak szerint több mint 80 vagonba, amelyet öt mozdony vontatott. Egy-egy marhavagonban 35 ember is volt. Ez alapján csak Borsod megyéből mintegy 2800 magyar férfit és nőt hurcoltak el ’45 január végén. A listákat mindegyik községben a szovjet katonai hatóságok által megadott létszámig a jegyző, vagy ahol nem volt, a tanító állította össze, és a község bírája írta alá, gyakorlatilag engedélyezte. Úgy látszik, a szovjet katonai parancsnokságok kínosan ügyeltek arra, hogy az elhurcolásokat törvényesítsék. Ezt bizonyítja Putnok község példája is. 71
