Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (VII. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)

szánszba, vagyis a „Firenzei történetekhez”, „A pápák történetéhez”, Leonardóhoz, Vásárihoz stb., stb. . . . míg hősünk végül eszét veszti, megtébolyodik.

június 22.

Este az Adekwatny színházban a „Még egy nap élet” premierjén (színpadra alkalmazta és előadja — Henryk Boukolowski). Henryk játéka nagyszerű. A nézőtér tele. Sok a fiatal.

A műnek két, egymást átszövő rétege van. Egy egzisztenciális — egy ember (riporter) sorsa, aki arra van kárhoztatva, hogy részt vegyen egy abszurd, őrült háborúban, aki állandóan veszélyben forog, és sosem biztos abban, hogy megéri-e a másnapot. A sötétség conradi mélységeiben tévelygő, a világ őrületébe belegabalyodott ember sorsa ez. Ugyanakkor ez az ember dolgozik, utazik, információkat gyűjt, haditudósításokat ír. Ezt a réteget a háborús események alkotják, melyeknek a riporter szemtanúja.

Boukolowski adaptációja csak ezt a második szálat, ezt a második réteget tartalmazza, én pedig azt szeretném, ha benne volna az első szál is — az elveszett ember drámája.

Telefonhívások: Már olyan telefonfóbiába estem, hogy még otthon is, ahol nincs telefon, hallom a csörgést. Végül vattát dugok a fülembe. Ez sem segít. A telefon a bensőmben csöng, az agyamban, hangja szétfeszíti a koponyámat.

Színház:

azért éljük át a jó előadást oly intenzíven, mert tudatában vagyunk annak, hogy az előadás múlékony, hogy pár perc múlva véget ér. Az ember pedig azt szeretné leginkább megörökíteni, ami múlandó.

Lelkesedem a feljegyzésekért, jegyzetekért, füzetekért, részletekért, naplótöredékekért. Most Simone Weil „Füzeteit” olvasom („megtisztulás a jóra való törekvésben”).

Lucien Levy-Bruhl (1857—1939). Francia filozófus, szociológus, néprajztudós. A pre-logikus gondolkodás teóriájának megalkotója. A primitív népek gondolkodása — szerinte — különbözik a civilizált népek gondolkodásától, mert az előbbieknél nem érvényesül a formális logika.

Kosciuszko, Philadelphia védője, majd lakója, Jefferson elnök barátja 1801 és 1815 között Franciaországban, Berville-ben él. Rózsákat termeszt. Sok kávét iszik. Azt tartja, hogy a világ minden népét szeretni kell.

Jan Lubicz-Pachoriski „Kosciuszko a népfelkelés után” (Lublini Kiadó, 1986) c. könyvét olvasom. Általánosan elterjedt nálunk a kaszás fölkelők élén járó, lengyel kabátot viselő vezér képe. Pedig Kosciuszko olyan politikus, aki I. Pál orosz cárral folytat tárgyalásokat, aki az USA elnökével, Jeffersonnal barátkozik, aki Franciaország díszpolgára, aki Lengyelország függetlenségét mérlegeli, de úgy, hogy elveti Napóleon koncepcióját (vagyis a Varsói Hercegség koncepcióját), aki Pestalozzival vitatkozik nevelési kérdésekről, aki az amerikaiak megbízásából a lovas tüzérségről ír tanulmányt (ez abban az időben technológiai szempont68