Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (VII. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
ségen, SS-ek a színházi nézőtéren, egy müncheni kórus hangversenye az Opera téren. Nekem nem az tűnt fel, hogy Chevalier a Wehrmachtnak énekel, hanem valami más: az, hogy a németek hogy kokettálnak a franciákkal, hogy keresik a franciák kegyeit. Velünk nem kokettáltak. Párizs a szemükben Európa volt, a kultúra földje, mi viszont barbárok voltunk, állatok, vadak, akiket előbb ki kell használni, aztán el kell égetni. A fasizmus a nyugati kultúra rákja volt ugyanúgy, ahogyan a sztálinizmus a Kelet rákja volt. A fasizmus (magas szervezettség, kiglancolt csizmák) a Nyugat terméke volt, a sztálinizmus (komor szürkeség, kosz) a Keleté. Hitler szemében a zsidók a Kelet termékei voltak, akik „elözönlötték” Európát Oroszország, Lengyelország, Galícia felől, a keleti barbárságot, annak legelfaj- zottabb ágát képviselték. Emlékszem a németek első aktusára, amikor 1940 tavaszán Bres’nél átléptük a határt (a Főkormányzóságba, apámhoz igyekeztünk). Nos, a németek az egész menetoszlopot először egy ideiglenesen fölállított fürdőbe vezényelték, ahol sor került a fürdésre és a tetvetlenítésre. Ez a film tudatosította bennem, hogy mi volt az egyik lehetséges oka annak, hogy a háború után támogattuk az új hatalmat. Nos, Hitler, többek között, a bolsevizmus elleni harcot is fölvette jelszavai közé. Mi, akkor még gyerekek, logikusan úgy gondoltuk, hogy ha Hitler a bolsevizmus ellen harcol, akkor a bolsevizmusnak jó, támogatandó dolognak kell lennie. így következett be a bolsevizmussal való azonosulás, amit azok, akik később születtek, esetleg már nem értenek meg, ahogyan azt sem értik, hogy a totális hatalom egyik alapvető vonása az információk elzárása már az egyén szintjén: az ember hallgat, lát, tud, de hallgat. Az apa fél beszélni a fia előtt, a férj a felesége előtt. Ezt a hallgatást vagy ráparancsolják az emberre, vagy önként választja azt, mint a túlélés stratégiáját. Azok, akik átélték a sztálinizmust, és azok, akik könyvekből, elbeszélésekből szereztek róla tudomást, nem érthetik meg egymást, mert az információ egészen más szintjein éltek (nemcsak arról van szó, hogy valaki valamit nem tudott, hanem arról, hogy nem is akart tudni, vagy jobbnak vélte, ha nem tud semmit: nem egyeztetett, kínos kérdést föltenni a hatalomnak öngyilkosság lett volna). A Lengyel Ifjúsági Szövetség (ZMP) instruktorának jelentést kellett írnia feletteseinek minden gyűlésről, s abban nemcsak a nyilatkozatok szerepeltek, hanem az is, hogy ki mit kérdezett. augusztus 14. Elolvastam Jaroslav Hasek „A Mérsékelt Haladás Pártjának története” című könyvét. Nagyszerű és nagyon haseki-svejki mű. Milyen derűsnek, mulatságosnak és nyitottnak mutatja be a könyv Kelet-Európát 1911-ből! Esznek, isznak, pipáznak az emberek Prágában, Magyarországon, Szófiában és Bécsben. Hasek: szül.: 1883 — megh.: 1923. Kafka: szül.: 1883 — megh.: 1924. Ritkán esik szó arról, hogy ők ketten kortársak voltak, akik ugyanabban az időben, ugyanabban a városban éltek és alkottak, s mégis mennyire különböznek! A világos, meleg, joviális Hasek és a zárkózott, komor, elviselhetetlen Kafka. Világuk két külön világ, képzeletük két külön bolygó. Anin: választhatok egy szép, üres erdő és egy kicsi, zsúfolt eszpresszó között 61
