Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Szávai Géza: Mész az úton (regényrészlet)
hányszor lemondok a vasárnapról, míg mások most is dolcsevitáznak, de ha ezt az iniciatívát suttyomban be lehetne adni ennek, s ez beadná a feleségének, akkor megérte, akkor kicsinálnék minden évben két-három szabad vasárnapot s ha kocsit kerítenek, kifuvarozom a kölyköket a Melegvölgybe hazafias és kulturális akcióra. Itt a Kárpátok oldalán már elfutni se lehetne, ha elengednének se tudnék hova menni, szakadékba lökhetnének, hogy baleset volt, s kész, én a hegyek között ki nem szállók, vitessenek, ha elindítottak, visszajövök én egyszer, s hogy milyen érzés volna, ha Jolánnak gyermeke születne, s nem tudnánk, hogy hármunk közül, a férj és a két szerető közül ki az apa, az nekem nem tudom, milyen érzés lenne, főügyész úr. A durva, fehéres-szürke papírmezőn, a domb tetején felbukkan egy farkas. Éveken át rezisztálni* lehetne, okosan, mert egy köposz is lehet rezisztens, de okosan rezisztálni, kivárni, míg beérik a technika, odafejlődik a technika, hogy az ember azt mondja, na, elvtársak, itt a nagy iniciatíva ideje, de addig menteni, gondozni a völgyet, úgy, hogy az fel se tűnjék, így a kiránduló, hazafias akciózó kölykökkel nem tűnik fel, a kölyök, ha üvölt vagy énekel, azt hiszi, a világ végéig hallatszik, s mikor többen énekelnek, akkor pláne, Szovjetunióban kisütött a nap, minden jó kisgyermek tejeskávét kap, azt hittem, hogy a Szovjetunióba hallatszik, amikor fújtuk, hát ezeknek fel se tűnik, amikor fújják, hogy valami egészen furcsán zeng belé a völgy. A mezőn szürkés, piszkos hó, teteje mint a jég, kemény, forró hókristállyal szórt domboldalon szürke farkas ólálkodik, csúszik lefelé. Szovjetunióban kisütött a nap, minden ügyes gyermek tejeskávét kap, s hejde Szovjetunióban kisütött a nap. És az nagyon fontos, hogyan érezné magát, Vencel, a szeretők fájnának, nem kell tagadni, s ugrálni se kell nagyon, mert az élet olyan, hogy az ember sokszor elnézi az asszonyának a szeretőket, ez nem jó érzés, hát nem lehet jó érzés, főügyész úr, de az ilyen közösségi érzésre maga erősen kevés jelentkezőt kapna. A farkast vastag grafitceruzával rajzolták a durva mezőre, besatírozott törzsén a vonalak nem teljesen összefüggőek, nem folyamatosak, a papír durva szemcséi miatt úgy tűnik, mintha ceruzavékony zsírkrétával húzták volna a farkast, ha lenne ilyen ceruzaszínű zsírkréta. Hej, Szovjetunióban kisütött a nap, minden proligyerek tejeskávét kap, flekként, öcskösök, flekként, mindegyiknek egy irdatlan nagy porciót, amikor majd azt mondom, hogy ez a hely, ez a völgy egy istenadta, nem, nem, nem, egy csodaszámba menő natúr csoda arra nézvést, hogy hova és hogyan kell elhelyezni egy térmozit, egyáltalán, hogyan kell kinézzen egy perfekt térmozi, ezt én már régen megsejtettem, és kutattam, és kondícióban tartottuk a tanügyi dolgozók egyik reprezentánsával és a pionírokkal ezt a csodát, és ezért nektek is köszönet jár, mámá drákuluj*, dögöljek meg, ha nem fizetek minden kölyöknek egy flekként, csak éppen irtsák a szamártövist, s fújják a nótákat. A mezőn, a domb felső bal sarka felé vezető ösvény síkos, csak óvatosan lehet haladni rajta, csikorog a hó, a falu ott fenn balra van, de nem látszik. Uzsedáre, uzsedom. * kitartani '* az ördögbe 42
