Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Szávai Géza: Mész az úton (regényrészlet)
A faluból senki nem látja a farkast. Uzsedáre, uzsedom. Ott fenn, balra, ahol az ösvény is eltűnik, a domb elrejti a falut. Sárga csikó, csengő rajta. A farkas oldalán félelmetesen hosszú kriksz-krakszok, valahol elnyelte őket, átütnek, mint a bordák. Sárga csikó, csengő rajta, vajon hová megyünk rajta, uzsedáre, uzsedom. A farkas feje mereven oldalra törik, néz, kitartóan, hosszan néz. Uzsedáre uzsedom. Óvatosan lépek, meghajlok, ne vegyen észre, de néz, figyel, futni nem is merek, nem is tudok, csúszik is, süpped is a lábam. Uzsedáre, uzsedom, s hejde, sárga csikó, csengő rajta, vajon hová megyünk rajta? Átbükkenünk a Kárpátokon, nemsokára átbükkenünk, én tíz év múlva is, gyalog is, hason csúszva is hazajövök, hogy Jolán, meg szeretők, meg gyermek, s ne tudjuk, hármunk közül ki az apja, az nem létezik, hogy szerető, hogy gyermek. Amint gyorsabban lépkedem, a farkas is gyorsabban csúszik, s élesebb kanyarban közeledik felém. Uzsedáre, uzsedom, elmegyünk mi Moszkvába, Sztálin elvtárs udvarába. Hazudtunk egymásnak és képzelődtünk, de erősen nagy dolog, amikor az igazság törvénybe van foglalva, s az ember érzi is az igazságot, még ha nem is kellemes neki az igazság érzése, Vencel. Uzsedáre, uzsedom. Ha sietek, nem érem el a falut, kanyarodik felém a farkas, ha lassítok, elmegy a farkas? besötétedik? itt rekedek? elérem a falut? Uzsedáre, uzsedom, elmegyünk mi Moszkvába, Sztálin elvtárs udvarába, uzsedáre, uzsedom, itt jönnek a fiúk, lányok, Sztálin elvtárs vár már rájok. Ha leguggolok, senki se látja, szégyen, hogy guggolok, de senki se látja, a farkas néz, néz, de nem kanyarodik. Uzsedáre, uzsedom, Hallott annyit az ókori Rómáról, hogy tudja, mi az, hallottam, főügyész úr, a biblia is tele van vele, de azt már nem tudja, hogy mi a római jog. Ingyom, bingyom, dál ide, tutál ide, mái ide. Ha hóra fekszem, senki nem látja meg, senki nem tudja meg, lefekszem, akkor nem bánt, aki fekszik, olyan, mintha meghalt volna, és nem bántja. Hová mész te kis nyulacska, ingyom, bingyom, dál ide, tutál ide, mái ide, a hároméves kisóvodások hangján kell felavatni a csodát, középre egy egész pöttöm gyerkőcöt, és figyelem! Nem fekszem hasra, és a szemem se hunyom be, igaz, hogy a halottak se feküsz- nek hasra, és nem hunyják be a szemüket, de én szuszogok is, s ha idejön, akkor is nyitva tartom a szememet, és nem tartom vissza a szuszogásomat, siklik, milyen lassan siklik, lesiklik a lapról, a jobb alsó sarokig siklik, és eltűnik a grafitceruzával rajzolt szürke farkas. A rómaiak meggondolt, okos és őszinte emberek voltak, olykor, nem mindig, de amikor valamit megalapoztak, akkor nem építhettek őszintétlenségre, ha egy római férfi felesége két szeretőt tartott, Vencel, amikor az kiderült, hát azokban az időkben sem lehetett kiszámítani, hogy a dolog mivel jár, mert a római férfiak amúgy büszke, rátarti emberek voltak. Ingyom, bingyom, dál ide, tutál ide, mái ide. 43
