Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 2. szám - Balázs József: Csempész csembalóval (filmregény)
Közben visszaér az a férfi, akivel Loránd vitatkozott. Szó nélkül leteszi az ezrest Loránd elé és elvisz egy kávét. Egy gyümölcsleves dobozt. Lóránd dob neki egy szappant. — Gyereke van? — kérdi Lóránd. A férfi bólint. Ijedtsége és megalázottsága ott ül az arcán, mint ahogyan az is, hogy nem tehet mást: vásárolnia kell, mert egyébként nem tud sehonnan sem szerezni kávét. Mert nincs. Loránd egy hosszú csomag rágógumit dob a férfinek, aki elkapja és zsebre teszi, majd köszönés nélkül kimegy a szobából. Mindent eladtak. Három kupac pénz az asztalon. Egyszerre veszik el és kezdik el kisimítani. — Ezt a pénzt is jól megtaposták — így Loránd. — A Lajtától keletre a legmocskosabb a pénz. 12. Cipőüzlet. Loránd tíz pár cipőt vesz, majd egy másik helyen tíz pár bőrkesztyűt. Visszaindul a szállodába, de egy kocsma előtt megáll. Gondolkodik, hogy bemenjen-e. Valaki megszólítja: — Mi van komám, már el is feledkeztél rólunk? — a kocsmaajtóból intettek neki. A kocsmában füst és mocsok. De Lorándnak helyet szorítanak az egyik asztalnál. Italokat raknak elé. Lorándnak tetszik a dolog. — Már eladtál mindent? — Loránd bólint. — Hanem — mondja egy idősebb férfi — megint áramszünet volt. Annak a rabszolgalánynak a sorsát már megint nem tudtuk szemmel kísérni... Meséld már el komám, hogyan is volt... megmenekült az apjával. — Oh, hogyne ... — válaszol Loránd. — Minden jóra fordul. Én mondom maguknak, a lány felszabadul, mert találkozott egy gazdag fiatalemberrel. És az kihúzza őt a csávából. — Na, akkor jól van... — így az egyik férfi. — Most aztán ténylegesen hol tart a történet? — érdeklődnek újra. Loránd iszik az egyik korsóból és beszélni kezd ... 13. A szálloda éttermében ott ül Loránd, Ottilia asszony, és a fiatal lány, Ottilia asszony unokája. —Látom, kétfajta leves van ... az egyik bárányból, a másik marhából... Mind a kettőt kérem ... Aztán gombás szeletet, egy üveg vörösbort, a legjobbat hozza, és hozzon egy tál jeget, és két üveg ásványvizet. A pincér bólint. — Ugyanezt kérjük — így Ottilia asszony. Pincérek szorgoskodnak körülöttük, s ez tetszik Lorándnak. — Egyszer azt mesélték itt nekem, hogy azon a hatalmas ablakon — mutat a szálloda ablakára Loránd — egyszer egy magyar lovashuszár repült be. A lovának semmi baja nem lett. — És? — kérdi Ottilia asszony. — Lehetett vagy hetven éve — így Loránd. — Azokban a régi időkben is voltak kemény fiúk... — Bocsánatát kérem — áll meg alázatosan az egyik pincér Loránd mellett —, de ha legközelebb erre méltóztatik jönni, hozzon nekem, vagyishogy nekünk olyan mindentudó dugóhúzót... Olasz legyen, kérem, lehetőleg olasz. Magyarországon árulnak ilyet kérem ... Mindent tud, sört nyit, pezsgőt bont és dugót húz ... 10
