Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Szávai Géza: Mész az úton (regényrészlet)

A sötétben a szag se terjed szét, mint a fényben, egy sötétség határolta szagbúrába zárva, egy mámbós állat bendőjébe zárva, bort! borból vonjuk ki az oxigént, hogy meg ne fulladjunk, a borban víz van, tüdőm helyett a bendőm lélegzi be ebben a bendőben az oxigént. Maga most úgy sérti a törvényt, Vencel, hogy lényegében semmit nem tesz a törvény betűje ellen, én egyszer nem is, főügyész úr, ez szentigaz, én soha életemben, amikor a puskákat nem szolgáltatta be, akkor a törvény betűje ellen vétett, de mégis tisztességes, becsületes ember maradt, akkor magának esze is volt, igaza is volt, mert gondolkozhatott úgy is, hogy akár beszolgáltatja a fegyve­reket, akár nem, az mindegy, mert maga a fegyver birtokában se tenne soha törvénybe ütközőt, ez szó szerint így van, főügyész úr, tehát mindegy, hol van az a fegyver, maga azt csak vadászni használhatná vagy használná, de ezzel nem sérti a törvényt, mert maga puska nélkül is elejti a vadat, egy baltám vagy egy bicskám legyen, főügyész úr, s én már meg vagyok élve, de még egy hajító fa is, egy darab kő is elég nekem, még bicska se kell, ha úgy alakul a dolog, ha én egyszer egy vadra rá akarom tenni a kezemet, annak az életsorsa meg van pecsé­telve, tehát édes mindegy, hogy beszolgáltatta a fegyvereket, használta vagy nem használta a fegyvereket, mert maga nagyjából törvényesen élt, mondom, ne borzolja a szőrét, Vencel, csak azért nagyjából, mert ha akkoriban is egy kicsit elébe megy a törvénynek, kisebb a rizikó, s maga nyugodtabban létezhetett volna annyi éven át a mai napig s még tovább. S akkor az ember megvadul, a fene egye meg, ha kinyitom az ajtót, megsértődik, de ha nem nyitom ki, vagy nem iszom, iszom, mert ha nem iszom, megfulladok ebben a bűzfelhőben, összeáll felhőnek, s nem szakad fel ebben a sötétben, a bűzfelhőjéből nem lehet kikergetni Mámbót, még ha sót lőnének a fenekébe, akkor se futna olyan gyorsan, hogy kifusson, ne a világból, abból ne fusson ki, de a bűzéből fusson ki, addig fusson, míg a testének már nem lesz ereje megronta­ni maga körül a tiszta levegőt. Megérem én még azt, hogy bizottság alakul, Melegvölgy bizottság, de ezt se kell elsietni, ez még korai, itt az iniciatíva nincs megbecsülve, így fontos, úgy fontos minden iniciatíva, de hát milyen dolog, hogy állandóan csak dicsérjük, s nem fizetjük meg, mintha ez nem volna munka, hát iniciatíva nélkül semmi sincs, akkor azt fizessék meg, ha nem volna egy-két ember, akinek van iniciatívája, akkor egy-kétezer másik embernek nem volna mit véghezvinni, hát akkor meg kell fizetni az iniciatívát. Magának több fegyvere is volt, ne tagadja, nem tagadom, s le se tagadnám senki előtt, kérem szépen, én megmondanám a valót a fegyverekről is, ha kérdeznének, mert mi a való? tudok fegyverekről, ugye, sokat elhullattak a környéken, de nem mondhatom azt, hogy azok az enyémek, csak azért, mert láttam őket, ez így van, nem a magáé a fegyver, ezért kellett volna beszolgáltatnia, én a máséhoz nem nyúlok, ami nem az enyém, azzal nem bajmolódok, ha egy kicsi esze lett volna, a sok fegyver közül egyet vagy kettőt legalább beszolgáltat, úgyis marad magának még elég elrejtve, szóval elébe megy a törvénynek, ezt egy okos ember így csinálja, s akkor a törvény is meg van nyugtatva, s ő is megnyugszik, nem mint maga, hát erről van szó, ha egy kicsit elébe lehet menni a törvénynek, elébe kell menni, hogy nyugodtan élhessen az ember, ez lehet, hogy így van, de az én esetemre nem áll, mert higgye el főügyész úr, hogy én végig meg voltam nyugod­va, mert, ugye, ha valaki kérdi, a puskák nem az enyémek, én a máséval nem 32

Next

/
Thumbnails
Contents