Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Szávai Géza: Mész az úton (regényrészlet)

kapitalista és kulák elemeknek, respektáltuk akkor is a törvényt, a patak partján deciztünk, ha valaki már annyit ivott, hogy ki merte kérni, s ki merte hozni nekünk a poharakat, csak most áll elő vele, amikor megint megnősül, s akkor Icuka ha engedne az embernek, akkor az már nem lenne törvényes, pedig meg lehetne próbálni, hátha engedne, de ez tiszta csalás, hogy csak most árulja el, hogy Icuka közben elvált asszony volt, mert ha idejében mondja, akkor, ugye, kockáztat az ember, de nem modta, elcsalta a dolgokat, joga volt hallgatni, de nem volt szép tőle, olyan ez mint az adócsalás, s ő beszél nekem a törvényességről. — Egészségünkre, ahogy mondod. De nemcsak az számít, mi van előttünk, hanem az is, mi van mögöttünk.

Nofene, bölcsködés nélkül nem lehet egy kicsi bort se meginni, kell melléje szónokolni, hogy látsszék, mennyivel okosabbak vagyunk mint más, hát van tudás a fejében, de ez most egy hülyeség, mert ami mögöttünk van, az subiksz, csak ami most van, s ami előttünk van, az számít, hát ki tudja azt nekem megmondani, hogy hívták Marilyn Monroe-t azelőtt?! az utcán észre se vetted volna, míg fel nem kapták, egy kis nő volt a sok közül, biztosan jó nő, de ki a fene törte magát érte, míg fel nem kapták? hát ez az, hogy megy egy nő az utcán s felkaphatja a film, vagy egy muki sétál az esernyőjével, s felkapja a rakétaipar. Csak ne izzadna ennyire ez a Mámbó, az embernek hullára kell innia magát mellette, addig kell inni, amíg elisszuk az érzékeinket, eltompulnak a szaglószer- veink is, nehezen butulnak el, már nem látsz, már nem hallasz, már nem tudod, mit tapintasz, de beleszagolsz a levegőbe és mindennel tisztában vagy, bedughatod a füled, hogy ne hallj, lehunyhatod a szemed, hogy ne láss, vastag pufajkába bújhatsz, beöltözhetsz tetőtől talpig, hogy azt se érezd, kinek, minek ütődsz, de nem szüntetheted meg a lélegzést, szuszogni muszáj és szagolni is muszáj a sírig, addig, amíg alulról szagolod az ibolyát, a fene egye meg, még ott is szagolni kell valamit, a vadász, ha fütyörészhet, bekötött szemmel is átmegy az erdőn, mint a denevér, a füttyével? fenét a füttyével, hülyeség a hanghullám visszaverődésének elmélete ebben az esetben! mintha füttyének hullámaival tapogatná le és kerülné ki a fákat?! fenét, szaglászik, mint a kutyája, szimata viszi át a kisebb, nagyobb, öregebb, fiatalabb fák, bokrok között, a sötétben beleszagolsz a hajába, a hajba és a fül mögé permetezett, oda ülepedett illatfelhő alá, oda, ahol már a test páráll, és a test nem hazudik.

Nem akarom magát hazugságon fogni, Vencel, az egy igazságtalan eljárás lenne részemről magával szemben, mert maga tényleg nem egy hazug ember, én pedig mint szakértő, néhány perc alatt bárkit képes vagyok hazugságon fogni, s ennek nyomán megingatni a világ előtt is a hitelét, én ezt már annyiszor eljátszottam, hogy elhiheti nekem, volt időm beleunni, s nem akarom magával végigcsinálni, minek szórakozzunk egymás rovására, nem igaz? hát akkor egyből közlöm magával, Vencel, halkan mondom, ne hallja senki, nem ugrándozni kérem azzal, hogy mindig tisztelte a törvényt! mert akkor mi a helyzet a be nem szolgáltatott második világháborús fegyverekkel? mert maga többet is elrejtett, egyet sem adott le, és azóta használta is őket, na, nem mindegyiket, de azt a puskát, amelyiknek a csövét lereszelte, hogy kisebb helyet foglaljon, azt azóta többször kipróbálta, tehát egy a fegyver-beszolgáltatás megtagadása, kettő a tiltott fegyvertartás, rejtegetés, három a vadorzás, akárhogy forgatom, ez bizony börtönre átszámítva kitesz jónéhány esztendőt, és az ember csak hallgat, egy szót se tud szólni, hogy mindent tudnak róla, mintha csórén ülne a széken.

29