Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - Beke Mihály András: Befejezetlen per- és párbeszéd Mircea Băjannal, a România Liberă (Szabad Románia) magyarországi csoportjának vezetőjével - II. rész

— El tudtok-e fogadni egy ilyen irányú törekvést?

— Tehát Erdély föderalizálását? Tehát te úgy gondolod, hogy ahol magyarok élnek, ott maguk válasszák a vezetőiket?

— Nem csak a magyarok. Arányos képviseletre gondolok . . .

— De hát lássuk csak! Tegyük át ezt a kérdést például Munténiába! Ott nem a helybéliek közül kell kiválasztani a vezetőket? Miért jönne valaki Moldovából irányítani, vezetni az olténiaiak?

— Értem, te arra gondolsz, hogy a demokráciában, a demokratikus országokban mindez magától értetődő. A piacgazdálkodás, attól félek, nemigen kedvez a nemzetiségi érdekek érvényesülésének. Bizony, egy moldovai fog egy munténiai vállalatot vezetni, ha nagyobb a szakértelme, tehát nagyobb nyereséget biztosít. A demokrácia önmagában tehát nem garantálja a nemzetiségi kisebbségek jogait. A bretonok, amint erről az elmúlt napokban a Népszabadság is hírt adott, éppen most kezdenek anyanyelvi iskolákat követelni. A demokrácia tehát önmagában . ..

— Erre azt mondhatom, hogy Franciaországban valójában nincsen demokrácia.

— Ez esetben igen kevés országban beszélhetünk demokráciáról. És akkor visszajutunk Svájchoz, vagy Finnországhoz, mely számomra kedves példa, és ahol a svédeknek valóban demokratikusan biztosítják nemzetségi érdekeik érvényesítését.

— Ott azonban igen magas az életszínvonal, ennek egyenes következménye a szabad gondolkodás és egy egészen másfajta szemlélet. Amilyen itt, Magyarországon is kezd kialakulni. Mindezt tehát az általános összefüggések keretébe kell ágyaznunk, Románia meg Magyarország és talán Bulgária meg Csehszlovákia esetleges liberalizálódásának kontextusába.

— De hát ez igen hosszadalmas folyamat. A finn életszínvonal még csak álom errefelé. És addig a bajok csak súlyosbodnak.

— Lesznek gondok, de ezeket lassan-lassan kell majd megoldani. Nem mondhatjuk meg már most részleteiben, milyennek kell lennie mindennek öt vagy tíz év múlva. Most csak azt tudhatjuk, hogy határok nélküli közös Európát akarunk. És akkor vége lesz majd minden vitának. Ez szépen hangzik, nem? Nagyon szép ...

— Meg kétséges is. Érzésem szerint a majdani közös Európában lesznek majd csak igazán komoly nemzeti-nemzetiségi konfliktusok. A nagy közösködésben mindegyik nemzet előbb vagy utóbb ráébred majd arra, hogy meg kellene őriznie nemzeti identitását, és ez nem fog egyköny- nyen menni. De ez más kérdés. Engem nem annyira a politikai, gazdasági változások érdekelnek, hanem inkább a román nép és különösképpen a román értelmiségiek szemléleti, tudati változásának esélyei. Mert nem is annyira a jogoktól, mint inkább a többségi nemzet gondolkodásától, szemléletétől függ a nemzeti kisebbségek sorsa. Az a félelmem, annyira mélyen hatott az a történelmi nézet, hogy a magyarok évszázadokon át elnyomták a románokat, hogy most, birtokon belüli helyzetükben ez utóbbiak egyfajta történelmi kompenzációként csak a fordított viszonyt, az alárendelt helyzetbe kényszerült magyarságot hajlandók megtűrni.

— Nem tudom, én soha nem éreztem ilyesmit.

— Mi azonban ezt érezzük. Sütő András egyértelmű drámájában, az Alomkommandóban az egyik fasiszta tiszt így rivall rá az egyik lágerlakóra: „Viseljétek a pofánkat, az anyajegyeinket, hogy elviseljünk titeket!” Meg tud-e változni egy ilyen szemlélet?

— Természetesen. Nemcsak tud, hanem meg is kell változnia.

— Hogyan változtatható meg?

— A kultúra révén. Amint szabaddá válik, liberalizálódik a kultúra, mindenki elmondhatja a sérelmeit. Nyilván kezdetben ez nehéz lesz, sok lesz majd a vita. De másként ez nem lehetséges. Mindenki mondja el a panaszát úgy, ahogyan te ezt most elmondtad nekem. Legyenek meg a feltételei annak, hogy mindezt elmondhasd, közölhesd Romániában. És akkor majd akad egy román, aki vitába száll veled, hogy ez nem így van, tévedsz. Nyilt vitába fog szállni veled a sajtóban, könyvekben.

— Ehhez valóban a nyílt beszéd esélye szükséges.

— És a bizalom. Hogy elmondhassam neked: rosszul érezted, amit érezték Ti, kisebbsé69