Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - Beke Mihály András: Befejezetlen per- és párbeszéd Mircea Băjannal, a România Liberă (Szabad Románia) magyarországi csoportjának vezetőjével - II. rész

magukat magyar környezetben. Tehát liberalizálódással és demokráciával megoldhatók a mai gondok. Szabadon lehet majd utazni Magyarországra vagy máshová, a nemzetiségeknek kulturális és mindenféle kapcsolatuk lehet a hazájukkal. Nem, talán nem jó ide ez a fogalom, mivel az ő hazájuk Románia, hiszen ott születtek. Mondjuk inkább azt, hogy kapcsolatuk lehet az anyaországgal, amelyben a többség magyar, tehát Magyarországgal. Magyarországnak természetesen gondoskodnia kell majd az erdélyi magyar kultúráról, hogy az ott élők visszaszerezzék mindazt, amit elvesztettek. Egy hosszú folyamat során lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti kisebbségek magukhoz térjenek. A németeknek is gondoskodniuk kell majd a maguk nemzeti kisebbségéről. És egyszer csak arra ocsúdunk fel, hogy mindazok a gondok, amelyekről most beszélgetünk, megszűnnek, nincsenek többé, nincs miről vitatkoznunk. Ilyen összefüggésben örvendetes, hogy Magyarország mindinkább közeledik a Nyugat felé, hogy integrálódni igyekszik a nyugati gazdasági életbe, elsősorban Ausztria révén. Ahhoz, hogy Romániában is megtanulhassák a demokráciát, és hogy átvehessék a tapasztalatokat, Romániának is úgy kell majd közelednie és viszonyulnia Magyarországhoz, ahogyan az most Ausztriával teszi. Romániának is hasonló kapcsolatokra kell majd törekednie Magyarországgal, mint egy olyan szomszédos országgal, amelyben románok is élnek. És ezért is így kell tennie, mert Romániában is élnek magyarok. És megtörténhet persze a jövőben, hogy egyszer csak a vasfüggöny előbb Békéscsabára, majd a Pruthoz kerül.

— Mindez nagyon szépen hangzik. És egy kicsit utópisztikusán is. A demokráciába vezető fokozatokra való tekintettel említem, hogy a csehszlovákiai magyaroknak sokkal jobbak a kapcsolataik az anyaországgal, mint a romániaiaknak, mégis jogsérelmeik lényegileg azonosak . . .

— Ne feledjük, hogy kommunista ország!

— Egy másik fokozatra példaként említeném a jugoszláviai magyarok helyzetét, amely most, hogy az országban nemzeti-politikai gondok vannak, megromlott és még rosszabb is lehet. A demokráciához vezető út ezen magasabb fokán, a deklarált nemzetiségi jogok véder- nyője alatt sem érezheti magát biztonságban a nemzeti kisebbség. Legalábbis minden jel erre utal. Én tehát arra gondolok, hogy a nyilatkozatok, a szép szavak önmagukban vajmi keveset érnek. Szép eszméket hirdet meg a mai román alkotmány is, és tudjuk, mennyit ér az ... A szép szavak nem elegendőek, nem jelentenek semmiféle garanciát, legföljebb a jószándékot bizonyíthatják. De ez sajnos, már aligha elegendő. Grozában is már csalódtunk egyszer. Mi a garancia az utódok szándékára? A mai, akár őszinte jószándék sem túl biztos garancia az utódok szándékára. Nem hiszem, hogy az erdélyi magyarság jó szívvel szolgáltatná ki magát a ma még előreláthatatlan későbbi jó vagy rossz szándékoknak, azok változásainak. Ebből adódik köztünk egy kis szemléleti különbség a demokrácia ügyében: te a demokráciától várod a jogokat, én azonban a jogoktól várom a demokráciát. Magyarán: egy olyan térségben, amelyben a demokrácia hagyományai, reflexei feledésbe merültek (már amennyire egyáltalán kialakultak), igazából nem a demokrácia kihirdetése, hanem a kiérlelt konkrét törvények, jogok meghatározása jelentheti igazán a demokrácia kialakulását. Pontosabban: annak is csak a kezdetét. Ezért nem tudom, hogy mi lenne az igazán megnyugtató megoldás. Sokszor gondolok egyfajta svájci mintájú föderalizmusra az adott határokon belül. Ne feledjük: történelmi kísérletek korát éljük Kelet-Európábán! Ebben a kérdésben is talán új megoldások lehetnek életképesek. Tehát például garantált önrendelkezés az adott határokon belül! Ez a modell Erdélyben, ahol egymás mellett, sőt egymással összekeveredve már több évszázada éli saját életét több nemzetiség, igen életképesnek, sőt kívánatosnak tűnik.

— Mit mondhatnék? Azt mondom, hogy a jövő kiválasztja majd a legjobb megoldást. És elképzelhető, hogy ez lehet a megoldás Romániában.

— El tudnátok fogadni egy ilyen alternatívát? .

— Miért fogadjunk el most egy olyan megoldást, amelyre, véleményem szerint, csak jó néhány esztendő múlva kerülhet sor.

68