Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - Beke Mihály András: Befejezetlen per- és párbeszéd Mircea Băjannal, a România Liberă (Szabad Románia) magyarországi csoportjának vezetőjével - II. rész

— Kitől vár segítséget a román nép? És mit?

— Ők bárhonnan várják a segítséget. Tehát ha valaki jó irányba tudná befolyásolni Románia jövőbeni alakulását, azt a románok nagyon megszeretnék. Természetesen csak belülről lehet csinálni valamit.

— A segítség netán kintről is jöhetne?

— Igen ... Az is segítség, amit Magyarország ma szándéktalanul is tesz. Az, hogy az egész határ mentén lehet fogni a magyar tévéműsort, sőt a rádióműsort még Bukarestben is hallgatják, tehát mindaz, ami elhangzik, ez az egész demokratizálódási folyamat, amelyet a romániai magyarok közvetítenek mindenkihez, a románokhoz is, ez már önmagában is nagy segítség.

— A teljesség kedvéért fel kell tennem egy logikusan adódó, bár nem egészen természetes kérdést: hogyan fogadna a román nép egy szovjet „internacionalista testvéri segítséget”?

— A románok nem bírják elviselni a diktatúrát. Demokráciát akarnak, ennivalót, világosságot. De mint politikai alternatívát, nem hiszem, hogy elviselnének egy ilyen segítséget.

— Peresztrojka és glasznoszty dacára sem?

— A peresztrojka és a glasznoszty két szó csupán, nincs sok ténybeli következményük.

— Nyilván a glasznoszty és a peresztrojka saját hazájabeli feladását, kudarcát jelentené ezek erőszakos exportja . . . Nos, akkor fölvetődik a kérdés: mi történhet a Conducátor után?

— Eltűnése után elviszi az ördög az egész klánt. Bár tagjai kulcspozíciókban vannak. Miért? Mivel ő tartja fenn őket, belőle élnek.

— Vannak-e arra utaló jelek, hogy az Első Asszony részben netán már átvette, ellenőrzi a hatalmat? Hogy Ceausescut is manipulálja?

— Vannak. De még ha befolyásolja is őt, benne már nincs meg az általad említett karizma, az az erő, amellyel fenntarthatná a többieket. Ha Ceausescu ilyen vagy olyan módon eltűnik a színről, az egész klán eltűnik vele együtt.

— Nincs esély arra, hogy akár átmenetileg is, de a család megőrizze a hatalmat?

— Elképzelhető ez is, mármint hogy a felesége vagy a fia átvegye a hatalmat. Néha arra gondolok, hogy ez talán jobb is lenne. Hiszen ha valamelyikük átvenné a hatalmat, néhány hónap alatt belebuknának. Ők nem annyira okosak és ravaszak, mint Ceausescu. És akkor fokozatosan, bizonyos átmenettel eltakaríthatnák a környezetüket is. Lehet, hogy akkor nem következne be valami súlyosabb dolog, mondjuk egy polgárháború. Az átmenet talán simább, diplomatikusabb lenne. Nem mondom, hogy ezt szeretném, első hallásra talán rosszul is hangzik, de ez talán jobb megoldás lehetne. Kevésbé véres.

— Ti Nyugaton nyilván folytatjátok majd politikai tevékenységeteket, bizonyára befolyással lesztek a román és a nyugati közvéleményre. Ezért egy kicsit visszatérek a mi nemzetiségi gondjainkra. Nekünk immár súlyos kételyeink, félelmeink vannak azok orvoslását illetően. Nem tudom, mennyire lehet szó még bizalomról áfáihoz állítottak esetében, de mi bizalmatlanok vagyunk a jövőt illetően.

— Ez természetes.

— Hogyan lehetnének hát a magyarok és a románok egyformán elégedettek?

— Egy lassú demokratizálódás során a problémák maguktól megoldódnak. Természete- sen nekünk is meg kell értenünk a magyar kisebbséget, amely már nem hisz semmiben, de a magyaroknak is meg kell érteniük a románokat, akik szintén nem hisznek semmiben. Ti most a jogok garanciáit kéritek. A románok is azt kérik; az emberi jogok ugyanolyan garanciáit. De hát nem mondhatjuk azt, hogy most majd jön egy kormány, és gyorsan megfogalmaz egy alkotmányt, amely mindent, de mindent szavatol.

— Mint az a mai Romániában tapasztalható, az alkotmány önmagában semmit sem szavatol.

— Minden magától alakul majd ki egy olyan rendszerben, amelyben kezd megvalósulni a demokrácia. Éppen úgy, ahogyan Magyarországon, az itteni románoknak nincs semmi gondjuk, illetve csak annyi, mint mindegyik magyar állampolgárnak. És nem szégyellik, hogy ők román származású magyar állampolgárok. Megvan a maguk újságja, jól érzik

67