Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Beke Mihály András: Befejezetlen per- és párbeszéd Mircea Băjannal, a România Liberă (Szabad Románia) magyarországi csoportjának vezetőjével - II. rész
— Nem ... — Ion Láncránjean Szózat Erdélyről (Cuvínt despre Transilvania) ... — Nem ismerem ... — És a többi propagandakiadványt? — A sajtó teli van ilyesfajta propagandával. Meghamisítják és egyoldalúan mutatják be a történelmet. Kezdetben sokan, a többség elfogadta, amit beadtak nekik. Aztán gondolkodni kezdtek. Ha az embernek egy-két-három dologban hazudnak, akkor már a negyedikben is kételkedni kezd. Az emberek szemében már semmi hitele semminek, ami a hivatalos kiadványokban megjelenik. — Mégis, akad néhány, a nemzetre igen hízelgő kitétel is. Most nem arról beszélek, hogy hány esztendeje élnek a románok a mai Romániában, ez a történészek dolga. De a kritikátlan nemzeti öndicséret, még akkor is, ha az már egyre inkább Ceausescu-apológiává lényegül át, vajon nem torzítja-e el a románság nemzeti öntudatát? — De igen, ez a nagy veszély. A legtöbben, míg ki nem érnek az országból Nyugatra, nem ismerik meg az igazságot. De annyira opportunisták, hogy azt sem hiszik el, amit hivatalosan mondanak nekik. Vagyis ők nem ismerik az igazságot, de azt sem hiszik el, amiről próbálják meggyőzni őket. — Ceausescu azt hangoztatja, hogy a magyarok visszakövetelik Erdélyt. .. — Valóban, Ceausescu ezt mondja a népnek. — És ezt elhiszik neki? — Nos, ezzel Erdély kérdését érintjük, és ez annyira kényes és véres ügy ... Mondtam már, véleményem szerint nem érdemes erről tárgyalni. És ahhoz, hogy bármit is tehessünk, cselekedhessünk, nem kell és nem szabad, nincs miért Erdély kérdéséről tárgyalnunk. — Félreértettél. Én csak azt kérdeztem, elhiszik-e Ceausescunak ezt az állítását? — Az emberek az újságokból tájékozódnak. Azok pedig azt sugallják nekik, hogy Magyarország visszaköveteli Erdélyt. Nyilván első indulatukban nyomban felszöknek. Ez természetes. — Nemcsak a romániai sajtó, olykor a SZER román szerkesztősége is ezt sugallja. Az egyik román kommentátor ezt közvetve sugallja azzal, hogy minduntalan valósággal dadogva az idegességtől tiltakozik, ha bármilyen kontextusban csak meghallja a határ szót. . . — De mint mondtam, a sajtónak már nincs hitele, sem annak, amit közöl, sem annak, amit sugall. Az emberek nem ismerik a valóságot, de a sugallatokat sem hiszik el. Az emberek rezignáltan fogadják a híreket. Az országban az emberek például a Flacárat olvassák, és egyes cikkek azt a benyomást keltik, sugallják, szinte világosan kimondják, hogy a magyarok visszakövetelik Erdélyt. Ismerni kell az európai kontextust ahhoz, hogy megértsük, hogy ez ostobaság. Magyarország mindent elveszít, ha megteszi ezt. Nem teheti meg, nem kérheti vissza Erdélyt... — Most nem is erről van szó ... — Azért mondom ezt, hogy illusztráljam, mennyire szükségesek az információk ahhoz, hogy az emberek világosan, logikusan megismerjék a valóságot. De a románok ráéreznek az igazságra, mivel már semmiben sem hisznek, már kialakult bennük az a reflex, hogy semmit sem hisznek el abból, amit nekik mondanak... Különben tudd meg, itt is hallottam olyan magyarokról, akik visszakövetelik Erdélyt. Másrészt meg olyat is hallottam, hogy azokat a magyarokat, akiket Romániában bozgomak, hazátlannak csúfoltak, itt románoknak neveztek. Felül kell emelkednünk mindezen, és a jövőre kell gondolnunk. Ezek olyan reminiszcenciák, amelyeket föl kell számolnunk. Meg kell magyaráznunk őket, nem elfojtani. — Ami a jövőt illeti, mire számíthatunk véleményetek szerint? A forradalom, mint mondtad, nem valószínű és nem is lenne kívánatos. — Nem, nem lenne jó. — Elképzelhető netán valamiféle puccsszerű hatalomátvétel? — Ez inkább. A Ceausescu körül állók, de nem a család részéről. 66
