Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - Beke Mihály András: Befejezetlen per- és párbeszéd Mircea Băjannal, a România Liberă (Szabad Románia) magyarországi csoportjának vezetőjével - II. rész

sem. Lehet, hogy éppen ők fordulnak majd ellene. Egyelőre azonban mindenki végzi a dolgát, mivel várja otthon a család, a gyerekek . . .

— És persze jól megfizetik őket. . .

— Sajnos, csak szűk körben beszélnek kétségeikről.

— Én úgy vélem, Ceausescu demagógiája kezdettől fogva igen tetszetős volt. A hatvanas évek végén reformigéretekkel nyert magának népszerűséget, majd később, 1971-es kínai útja után (kínai ösztönzésre, kínai támogatással?) politikai és gazdasági függetlenséget, ezzel együtt nemzeti egységet hirdetett meg. De ő mindezek alatt az adott körülmények között albanizálódást, gazdasági-politikai önkényt és nacionalizmust értett. Céljai szentesítették eszközeit, amelyek csak fokozatosan váltak elviselhetetlenekké (l. erőltetett menet, áldozati nemzedék stb.) eltorzítva magukat a célokat is. Úgy tűnik, a román nép ezeket az eszközöket elégelte meg, ezek ellen lázadozik, de az abszolutizált célokat, vagy ha úgy tetszik, a célok abszolutizálását, illetve az adottságok által eltorzított és demagógiával álcázott igazi célokat még nem kérdőjelezte meg. Úgy látom, még nem született meg a célok és az eszközök közti összefüggések fölismerése, hogy a nacionalizmusból, a homogén nemzet eszményéből következik a gazdasági nyomor. Hogy például milyen gazdasági katasztrófát jelent a nacionalista célokból, a betelepültek számára túliparosított Erdély! Panaszolják — a SZER román szerkesztősége is ezt teszi — a hideget, az éhséget, de a homogén nemzet eszményével, én úgy tapasztaltam, igen csinyján bánnak . . .

— Homogén nemzet, ugyan, ostobaság. Mit jelent az?

— Nem tudom, de belőle ered a nacionalizmus, a nemzeti kizárólagosság. Tudjuk, nem lehet szabad az a nép, amely másokat rabságban tart. Mi, magyarok, tudjuk ezt. De a román nép már tudja-e? Fölismerte-e már, hogy csak akkor lehet egészséges a román nemzeti fejlődés, ha lemond a nacionalizmusról?

— Természetesen, ez a gondolat mind mélyebbre hatol. Persze, már említettem, mit tud egy konstancai vagy egy tulceai román a magyarokról? Azt látja a tévében, azt hallja a rádióban, azt olvassa a Flacáraban és más lapokban, hogy emlékezzünk Horthyra. És csak ennyit. Életében nem látott egy magyart sem, nem látott másfajta embert. Hát persze, hogy ilyeneket mond: uram, gonoszak ezek a magyarok. S ha véletlenül mégis akad egy magyar barátja, azt így mutatja be egy másik románnak, hogy íme egy magyar, de egy jó magyar. Ahogyan itt Magyarországon is mondják: román, de jó román.

— Sajnos, mindkét oldalon a népnév egyben minősítő jelzővé is vált. Ez kölcsönösen alakult ki, hogy miként, s hol előbb, nem a mi dolgunk kivizsgálni. A mi dolgunk, az értelmiség dolga inkább az lenne, hogy a népneveket, az összes népnevet megtisztítsuk a jelzőktől... A román értelmiség ismeri-e egyáltalán a magyar nemzeti kisebbség gondjait?

— Hogyne.

— Értesüléseim szerint főként a bukaresti értelmiségieknek nem sok fogalmuk van a valóságos gondokról. . .

— Ők nagyon elszigeteltek. Egy rendkívül összetett kontextusra kell tekintettel lennünk, olyanra, amely egyformán hátrányos a magyarok és a románok számára. Nem is nagyon ismerhetik meg egymást, hiszen ma szinte lehetetlen Bukarestből vagy Konstancá- ról Erdélybe utazni. Nincs benzin, a vasút katasztrofális ...

— De azért például iskoláink helyzetéről más úton-módon is értesülhetnének .. .

— Tudnak róla, tudják, hogy nincsenek iskolák, hogy egy-két román gyerek miatt román tannyelvűvé változtatnak egy-egy osztályt. Ismerik a sok disznóságot.

— És az értelmiségiek tömeges kitelepítését?

— Azt is tudják, hogyne. Tudják, hogy románokat helyeznek át Moldovából és Munté- niából Erdélybe és azt is, hogy a magyarokat meg a németeket kitelepítik Erdélyből. Tudják, hogy Brassóba moldovaiakat költöztettek, akik sok kárt okoztak.

— Tudnak a csángókról?

— Én tudtam róluk. Tudtam, hogy nem ismerik el a magyarságukat, bár valójában azok.

— És az általad, általatok képviselt ellenzéki értelmiségnek mi a véleménye a magyarellenes, mondhatni fasiszta kiadványokról? Például Láncránjean könyvéről? Nyilván ismered . . .

65