Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - Beke Mihály András: Befejezetlen per- és párbeszéd Mircea Băjannal, a România Liberă (Szabad Románia) magyarországi csoportjának vezetőjével - II. rész

csak túl későn veszik észre, milyen rosszat tettek maguknak is, gyereküknek is. És persze egész nemzeti közösségüknek.

— Igen. Ezek a gyerekek az egyetemekre is könnyebben bejutnak, mivel nincsenek magyar egyetemek .. .

— A sikeres egyetemi felvételi érdekében sok szülő már azt megelőzően román középiskolába, sőt nem egyszer román általános iskolába íratja gyermekét.

— Arra kényszerítik őket, hogy románul tanuljanak.

— Néha nem is kényszerítik, hanem manipulálják, becsapják őket. Látszatokkal zsonglőrködnek, és a nemzetiségieket beleviszik abba, hogy saját maguk válasszák a számukra rosszab- bik megoldást. Hadd meséljek el egy esetet! Barátom fia a kolozsvári műszaki egyetemre készült felvételizni a közelmúltban. Addig még lehetett magyarul felvételizni, hát magyarul készült fel a vizsgákra. Aztán a felvételi vizsga előtt néhány órával kihirdették, hogy csak románul lehet vizsgázni. A magyarok nyilván teljesen esélytelenné váltak. Ezek a gyerekek a következő esztendőben, igen nagy nehézségekkel, románul készültek föl a felvételi vizsgákra. És a vizsga előtt néhány órával váratlanul kijelentették, hogy magyarul is lehet vizsgázni. Még ha kísértésbe estek is egyesek, szinte senki sem magyarul felvételizett, hiszen egész évben románul tanultak. így az egyetem vezetői később Joggal” hivatkozhattak arra, hogy nincs szükség magyar felvételi vizsgára Jelentkezők hiányában”. Egyébként végső soron egészen más az, ha a fiatalok csak az egyetemen tanulják román nyelven a tantárgyaikat, ez sem az igazi, de mégis jobb, mint korábban, hiszen ilyen korukra már kialakul anyanyelvi bázisuk, anyanyelven kialakított biztos gondolati rendszerük. Ebben nem a magyar nyelv a lényeges, hanem az anyanyelv. Az ember csak a saját anyanyelvén alakíthat ki magának biztos fogalmi rendszert. Egyébként a társadalomnak, az országnak is hasznosabb ez, mintha valamely más, rákényszerített nyelven dadognának gondolatai.

— Igen, ez így van.

— Ilyen fogalmi rendszer, nyelvi-gondolati biztonság nélkül a Jobb előmenetel végett” román iskolába adott magyar gyerekekből nem lesznek sem magyarok, sem igazán románok. Látszólag kivételt képeznek az eltökélt renegátok, akikből a románoknál is románabbak válnak. De hát a renegátok megbízhatatlan alattvalók, ezt azért Ceau§escu is tudja . . .

— Nyilván igen nagy veszedelmet jelent a nemzetiségekre ez az egész falurendezés és minden, amit Ceaugescu csinálni akar. Valóban, a románok nem vesztik el a nyelvüket, a nemzetiségiek viszont igen, ők elveszthetik . . .

— Anélkül, hogy később valaha is visszaszerezhetnék.

— Bizony, nemigen . .. De gondoljunk arra is, hogy ennek az ún. homogén nemzetnek a megteremtése húszmillió románt is érint. Végül is mindannyian veszélyben varrnak, mindannyian elveszthetik kulturális, szellemi identitásukat. Igaz, a nemzetiségiek, a magyarok és a szászok egy része egyre kevésbé használja anyanyelvét. Sokan vannak olyanok, akik valószínűleg csak otthon, családi körben beszélik azt, mert másutt nem tehetik. De én magam is tudok olyan családot Gyergyóban, amelyben a szülők magyar nyelvre tanították a gyerekeiket. És ez nagyon természetes. Nem is lehetne másként. Mindkét szülő magyar lévén, természetes, hogy a gyereküket magyarul tanították.

— Ez természetes az anyanyelvi közegben, a magyar településeken. De egyre kevésbé természetes a vegyes lakosságú, vagy éppen mesterséges helységekben.

— Én azt mondom, a szülők mindig is anyanyelvűkre fogják tanítani a gyerekeiket. De mivel másként nem lehet, persze, románra is fogják tanítani őket.

— Én nem látok semmi kivetnivalót abban, hogy Erdélyben a magyar gyerekek megtanulják a román nyelvet is az anyanyelvűk mellett. Sőt, a németet is. Ezt igen hasznosnak, természetesnek tartom, illetve tartanám akkor, ha kölcsönösségi alapon a román gyerekek is megtanulnának magyarul a vegyes lakosságú vidékeken. Vagy olyan furcsa igény lenne ez? Szeretnélek emlékeztetni arra, hogy még a Horthy-idökben is, 1940 és 1944 között Észak-Erdélyben a magyar gyerekeknek kötelező volt a román nyelv tanulása! . .. No, de erről már beszéltünk. Most inkább az érdekel, hogy mit gondoltok, a világméretű tiltakozás meggátolhatja-e Ceau- $escut abban, hogy megvalósítsa falupusztitó elképzeléseit?

62