Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Beke Mihály András: Befejezetlen per- és párbeszéd Mircea Băjannal, a România Liberă (Szabad Románia) magyarországi csoportjának vezetőjével - II. rész
— De valamivel nagyobb a hitele . . . — Igen, így van. Hiszen ma már nem az a lényeg, mekkora adósságai vannak az országnak. Ceausescu régimódian, szemellenzősen gondolkodik és cselekszik. Kifizeti az adósságokat, és semmi sem változik meg. De ne feledjük, mindazt, amit tesz, a Nyugat pénzén teszi. És mindazért, amit cselekszik, a Nyugat hibásnak érezhetné magát. A német nemzetiségűek például, akik az NSZK-ba költöztek, alakítottak egy szervezetet, és bejelentették, hogy amikor Románia majd szövetségi köztársasággá válik, és nekik is meglesz a maguk tartománya, akkor kártérítést fognak kérni az NSZK-tól, amiért megvásárolta őket. Igazuk van, hiszen őket megvásárolták, előbb nyolcezer, mostanában tízezer márkáért. — Nem várható-e vajon Románia teljes albanizálódása, teljes bezárkózása? — Ccaugescutól ez is kitelik. — Mindenesetre azt hiszem, helyreállítani a gazdaságot csak sokkal nagyobb új kölcsönökkel lehet majd. — Természetesen. És azok az országok, amelyek a legnagyobb üzleteket csinálták Romániával, és amelyeknek a pénzével Ceausescu elnyomta a népet, azoknak kell majd leginkább segíteniük. Ebben lesz majd szerepe a román és a magyar emigrációnak, abban, hogy tőkét fektessen be Romániába, hogy segítse kilábalását a bajból. Meg hogy ilyen irányú befolyást gyakoroljon másokra. Hogy üzleteket kössenek Románjával, még ha számukra nem túl nyereségeseket is. Csakhogy ilyen módon is segítsenek. Eljön majd az értelmiségiek ideje is. Azoké, akik elmentek, és azoké, akik otthonmaradtak és börtönben ülnek, vagy otthon fáznak étlenül. És már írni sem tudnak. Lássuk be, a golyóstoll sem ír négy fok alatt. — Sokat beszéltek az ország, a román politika függetlenségéről. Hogyan látják Romániában, valóban függetlennek érzi a nép az országot? Függetlennek Kelettől és Nyugattól? — Először is az ország nem független, mert elnyomásban él. Jól mondta Paul Goma, románok élnek Romániában román elnyomás alatt. — És az ország sokat emlegetett önálló politikája? És a nyugat mindvégig úgy tekintett Romániára, mint egy olyan országra, amelynek a politikája független a szovjet politikától. Ti ezt hogyan láttátok belülről? — Nem hiszem, hogy valaha is független lett volna a Szovjetuniótól. Az oroszoknak mindig volt beleszólási joguk a dolgok menetébe, és ezt észre lehetett venni egyes döntések meghozatalakor. Azon is lemérhető volt ez, hogy Ceaugescu egyes, némileg liberálisabb beszédei után nyomban Moszkvába rendelték. Érezhető volt, hogy nem független. Ma sem az. Igen szorosak a kereskedelmi kapcsolatok a Szovjetunióval. Főként az élelmiszerkereskedelemben ... — Éppen az élelmiszer-kereskedelemben?! . . . Hogyan magyarázzátok hát azt a szerepet, amelyet Románia a keleti táborban játszott? — Miért ne lehetett volna mindez az oroszok egyik tesztje. És ne feledjük azokat az előnyöket, amelyeket a Szovjetunió élvezett Románia látszólagos önállósága folytán. Ezzel a látszat liberalizálással Ceausescu megnyerte magának a Nyugatot. Annak minden előnyével. A román kémszolgálat például elismerten nagyon jó. A nyugatiaktól ellopott magas technológia legnagyobb része pedig a Szovjetunióba került. .. — Kanyarodjunk vissza a falurendezéshez! Tehát az egyik cél vagy ok az lehet, hogy az építőiparnak a fővárosi pártközponton kívül mást már nincsen mit építenie. — Igen. Cél az is, mint mondtad, hogy munkát adjanak a szakképzetlen munkásoknak, akiknek szakképzésére nem akarnak költeni. Az oktatás romokban hever. Valójában azonban a függőség kialakítása a falurombolás célja. Az embereknek függeniük kell az államtól gyomrukon, fizikai szükségleteiken keresztül. A lakótelepeken, mint mondtam, függenek a vízszolgáltatástól, az állami zöldségestől... — És könnyebben ellenőrizhetők. — Sokkal könnyebben központi ellenőrzés alá vonják őket. Nem lesz egy-két hektáros kiskertjük, ahol függetleneknek érezhetik magukat, ahová kedvük szerint kijárhatnak egy 60
