Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - Beke Mihály András: Befejezetlen per- és párbeszéd Mircea Băjannal, a România Liberă (Szabad Románia) magyarországi csoportjának vezetőjével - II. rész

mérgeket illeti, magam is nemegyszer láttam víztől lucskos párizsit, amely a vásárlást követő napra egyszerűen megzöldült. Úgy tudom, Kovászna megyében például két esztendő alatt huszonnyolcszorosára nőtt a májgyulladásos megbetegedések száma . ..

— Nem tudom, de nem lepne meg. Mindent eltitkolnak. Tele vagyunk eltitkolt bajokkal, betegségekkel. Ott van például a tetvesedés, egy tipikusan múlt századi jelenség. Ceaugescu valóban visszataszította népét a középkorba. Az egész népet. Van, aki lázad. Én magam is láttam egyszer ilyet az utcán. Éppen arra autózott el Ceaugescu. Egy pasas az utcán nagyot káromkodott, elküldte őt az anyjába, és nem állt meg a szekusok utasítására. Azok nem szóltak semmit, megvárták, amíg Ceau§escu elhaladt, aztán követték a férfit, megragadták, berakták egy autóba és elvitték. Az az ember éppen csak káromkodott egyet bosszúságában, hogy az anyjába, már megint nem lehet átmenni az utcán. És ennyiért elvitték. Miért? Miért? Az emberek mindezt tudják. Az túlzás, hogy minden harmadik ember belügyes, de mindenki így tudja, és ezt hiszi. Ez a hiedelem fontosabb magánál a valóságnál is. Ez pszichózis, a román belügy mitizálása.

— Az emberek maguk félemlítik meg önmagukat. Mint a mikrofonok esetében is, amelyekről úgy sejtik, hogy mindenütt megtalálhatók.

— A szállodákban például vannak különlegesen felszerelt emeletek, amelyeken csak a külföldieket szállásolják el. Azok az emeletek teli vannak mikrofonokkal.

— De nem mindegyik lakás az országban.

— Na nem. De ott vannak a telefonok. Nincsenek külön lehallgatva, de kihallgathatok velük a beszélgetők akkor is, ha éppen nem telefonálnak. Letett kagylóval, két-három méterről is kihallgatható a szobában folyó beszélgetés.

— Ilyen újabb típusú készülékekre cserélték ki a telefonokat néhány esztendeje ... De kanyarodjunk vissza egy kicsit egy előbbi kérdéshez! Valóban van-e civilizációs különbség Erdély, Moldova és a Regát, az Ókirályság között?

— Igen,igen.

— Nos, én úgy gondolom, hogy hosszú ideig a Regátból és Moldovából Erdélybe érkező betelepülök nem is kerültek annyira rossz helyzetbe, hanem éppen valamivel jobba, mint korábban. A beköltözés, tehát közvetve a Ceau§escu-korszak, relatíve jobb életet jelentett számukra. Az a tény, hogy azokból a házakból, amilyeneket Moldovában és Bukarest környékén is láttam, Erdélyben tömbházlakásokba költöztek, nyilván bizonyos életszínvonal- emelkedést jelentett számukra. A félig telt üveget is ki félig üresnek, ki félig telinek látja. Az erdélyiek panaszkodtak, hogy hetente csak kétszer van meleg vizük, a betelepülök pedig örvendhettek annak, hogy hetente kétszer van meleg vizük.

— Nem tudom, hol van ma már hetente kétszer meleg víz ...

— Bizony, milyen jó volt akkor, amikor rossz volt! . . . Nyilván azok, akiknek a heti kétszeri meleg víz volt a mérce, most már maguk is bosszankodnak. De bizonyos ideig a Ceau?escu-korszak sokak számára tagadhatatlanul relatív életszínvonal-emelkedést jelentett, én legalábbis úgy vélem. Tehát, míg a lakosság egy része, az őshonos erdélyiek már elégedetlenkedni kezdtek, a betelepülők másik része még elégedettebb volt, mint korábban. Ez nemigen kedvezett a szolidaritás kialakulásának, ráadásul erősen csökkentette az életszínvonal mércéjét . . .

— Természetes, hogy azoknak, akik — mint ahogyan azt például Olténiában láttam — szörnyű körülmények között, mezítláb, kerítés nélküli házakban együtt laknak háziállataikkal a szobában, azok számára a lakótelepekre való költözés nagyon jó lehetne. De hadd tegyem hozzá, hogy ők ezt nem értik meg. Ezt nem lehet erőszakolni. Ceausescu ezt sohasem értette meg. Panelházakba költözteti őket. Sok ilyen van falun is. Vécéjük is van ezeknek a lakásoknak, de az emberek továbbra is lejárnak az udvarra a közös vécébe.

— A megszokás ...

— Igen, a megszokás.

— Es a városokban?

— Én most a faluról beszéltem. A városokban, többen lévén, nyilván valamennyire alkalmazkodnak. De el kell mondanom, láttam néhány nagy szász falut Erdélyben, csodá58