Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Beke Mihály András: Befejezetlen per- és párbeszéd Mircea Băjannal, a România Liberă (Szabad Románia) magyarországi csoportjának vezetőjével - II. rész
Még ha politikailag támadja is Bukarestet azért, amit az tesz, Magyarország gazdaságilag jó üzleteket csinál vele. És ez káros. Ceaugescu tudja, hogy a nyugatiakat csak a pénz érdekli. Természetesen a magyarokat is. Nem azért, mert ők is félig nyugatiaknak számítanak, hanem mert a pénz az pénz. És Romániával igen jó üzleteket lehet kötni. — Románia mindent elad, akár mélyen áron alul is, csak valutát kapjon érte. — Erről van szó. — Egy gazdasági bojkott segítene? — Egy gazdasági bojkott nemcsak segítene, hanem döntő lenne. Döntő segítség. — De ha gazdasági-kereskedelmi blokád alá vennék Romániát, ha semmit sem vásárolnának tőle, nem hosszabbodna-e meg az agóniája? Hiszen akkor nem vinnék ki az élelmet, hanem az otthon maradna, a piacra kerülne. Végül is az emberek többségét elsősorban mégis a gyomra érdekli, tehát némiképpen csökkenne a belpolitikai feszültség. — Igen, de ilyen módon Ceaugescunak nem lenne valutája. — Szerintem már van neki elég a svájci bankszámlákon. És a nép mégiscsak kevésbé zúgolódna. Mondd, ma, hogy a népnek nincs mit ennie, várható-e valamiféle megmozdulás, tiltakozás, netán lázadás, forradalom? — Beszéd nélkül is sok minden történik Romániában. Mindenki teszi a magáét, amit tehet. Vannak csoportunkban olyanok, akik itt bevallhatták, hogy otthon röpcédulákat terjesztettek, vagy kisebb csoportokat szerveztek meg. — Van-e például román szamizdat? — Nem tudok ilyenről, csak arról a magyarról. Az Ellenpontokról. — Román nyelven még egy sem jelent meg? — Nem, nem. Ha jól tudom, csak a mi kiadványunkat terjesztik Romániában. Mint az egyetlen román szamizdatot Keleten. — Szerveződik-e azonban valamiféle tevékenyebb ellenállás? — Igen. — Várható-e valamiféle robbanás? — A Securitate igen erős. Amíg Ceaugescu él, nem hiszem, hogy bármi komolyabbat tenni lehetne. —Sokan nem értik, miért tűri a román nép ezt a sok szenvedést. — A kérdés nagyon leegyszerűsítő. A Nyugaton élők nem ismerik, mit jelent valójában a kommunizmus, a kommunista terror és diktatúra. Egészen mélyre kell letekintenünk, a közemberre, aki a mai Romániában él, aki testileg-lelkileg kimerült, és aki elsősorban arra törekszik, hogy egyáltalán éljen. — A túlélésről beszélsz? — Igen, a túlélésről. A romániai közembernek nincsenek információi arról, hogy mit tegyen, mit tehetne, hogyan szövetkezhetne másokkal. Testileg-lelkileg kimerültén már gondolkodni sem igen tud. — Főként, hogy az átlagemberek szemlélete a világról elég szűk, hiszen valójában nincsen sem tévé, sem rádió, sem külföldi film vagy könyv. — így van. Erdélyben és a Jugoszláviával határos vidéken, meg újabban Moldovában is a rádió- és tévéműsorok vétele folytán az emberek kezdenek másként gondolkodni. De ne feledjük, nagyon fásultak, és másként gondolkodnak ők kimerültén, mint mi itt, kávé mellett. Ők cikória-kávét isznak, amely néhány év alatt hasnyálmirigy-gyulladást okozhat. Az egészségügyi minisztert azért váltották le, mert ezt elmondta. Az embereket minden úton-módon megmérgezik. A piacra került, lejárt szavatossági idejű élelmiszerek is mérgek. Mérget esznek, mérget isznak, minden méreg. Nagyon elterjedtek a betegségek. Az emberek pedig egyszerűen tehetetlenek, nem tudják, mit tegyenek. — Magam is tapasztaltam Bukarestben és vidéken is, hogy az emberekben már elkeseredés sincsen. Pedig az elkeseredés erőt jelentene. Az emberek fásultak, a végtelenségig kimerültek. Kolozsvárt láttam egyszer a főutcán, hogy villanyáram-kimaradás miatt megállt a trolibusz. Ott állt a Dózsa György út közepén nyitott ajtókkal. Az emberek némán ültek benne, fásultan meredtek maguk elé, senkinek sem jutott eszébe leszállni és elindulni gyalog. Ami pedig a 57
