Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Dobos László: Az egyetemes magyarságtudatért!
Jelenünk nyerne vele, ha lesz és lenne erőnk tanulságokra, a felpanaszolt idő tanulságaira. Úgy érzem, hogy az egyetemes magyarság létének mai térképe csak szigorú konzekvenciák levonásával rajzolható meg. Közép-Európa számos templomában az emberi jogokért s a demokráciáért harangoznak. Ez a két fogalom jelzi a mai magyar politikai küzdelem fő sodrását. Az emberi jog s a demokrácia lehet támpontja e konferencia szellemiségének is. A jogával és a jogában élő ember vonhatja le a magyar lét jelenébe építhető történelmi konzekvenciákat. A jog és a demokrácia alakító szellemisége lehet kötőanyaga az összmagyarság integrálódásának. Mindnyájunk — határokon bévül és kívül élők — történelmi haszna lehetne, ha Magyarország, a magyar társadalom az emberi jog, s a demokrácia gyakorlásának példáját és példáit mutathatná fel. Mindnyájunk — határokon kívül és belül élők — számára gyarapodást jelentene, ha a magyar köz- és szellemi élet kimunkálná erkölcsi útlevelét, az emberi jog, a felelősségvállalás s az együttérzés útlevelét. Szolidaritás, talán ez a fogalom is építő és magatartás-formáló eleme lehetne a magyar egyetemességnek. Az együttérzés, közös dolgaink állandó ügyelése, regisztrálása. A helyzetek és jelenségek minősítése, értékelése és szüntelen véleménynyilvánítás! A szolidaritás mai magyarságlétünk állandó szellemi és erkölcsi ügyelete kellene legyen. A szolidaritás nemzeti-nemzetiségi jelenünk szüntelen nyíltsága kellene legyen; a szolidaritás a politikai jelenidő fontossága, együttélés, együttmunkálkodás a több emberi jogért, a demokráciáért folytatott küzdelemben. Nyíltság és szolidaritás minden irányba, sok oldalon, ezzel és így léphetünk ki a magyarság-görcs szűk köréből. Magyarország más nyelvű népek gyűrűjében él, területén számos nemzeti kisebbséggel. Ez a mai magyarság magatartását befolyásoló és meghatározó tényező. A közép-európai térségben élő nemzetiségek — az emberi jog és a demokrácia okán — a politikai közlekedő- edény szerepét is betöltik: az illető társadalmak demokrácia-szintjének lázmérői. Figyelem, érzékelem pl. a szlovák társadalmi közérzetet, milyen érzékenyen reagál a Magyarországon élő szlovákság helyzetére és problémáira. És teljes mértékben igaz ez fordítva is. Az elmúlt évtizedek elhallgatott s frázissal takart tanulsága: a határokon kívül élő kisebbségek helyzete befolyásolja az anyanemzet társadalmi közérzetét. Az egyetemes magyarság gondolata nem lehet kizárólagos, amennyiben a jog és a demokrácia elveire épül. Próbáljunk Közép-Európában gondolkodni, a térség nemzetiségekre vonatkozó törvényszerű kölcsönhatásaiban. Én úgy érzem, a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív joga és joggyakorlása nélkül nem lehet közép-európai demokrácia. A magyarságkutatás erőteljesen bontakozik Magyarországon, érték minden mozdulata és megvalósult szándéka, ami gazdagítja a témakört. De véleményem szerint a magyarságkutatás többet tehetne, mint tényhelyzetek, folyamatok regisztrálása és dokumentálása: részese, alakítója lehetne a magyar nemzetiségi politika gyakorlatának. Aktuálpolitikai tényezővé is tenném a magyarságkutatás intézményét és érdemes dolgozóit. Hiányérzetem van a magyar nemzetiségi politikával szemben. Igaz, a közelmúltban elmozdult a holtpontról, de javarészt még mindig deklaratív, elvek kinyilatkoztatásában reménytkeltő, viszont gyakorlatában elmaradt. Vannak dolgok, amelyeket legalizálni kell, ilyen a nemzeti érzés is. Az elmúlt évtizedekben az ideológia patikamérlegén a nemzeti érzés legtöbbször nacionalizmusként jelentkezett és méretett meg. Azaz megbélyegző pecsétként. Meggyőződésem, hogy a nemzeti érzést ki kell vonni a rendőrségi és bűnvádi eljárások hatásköréből. Az emberi lét mély, természetes érzéseként kell felfognunk, s respektálnunk különböző hőfokait s eltérő tudati szintjeit. A baszkok nagy része újratanulja régi anyanyelvét, a magyarországi szlovákok porladó, legyengült nemzeti tudata alá kell ácsolni azt a lépcsőfokot, ahonnan csak fölfelé vezet út, az anyanemzet melegéhez, az anyanyelvhez, közösségi autonómiájukhoz, másszintű emberi, nemzeti tudatukhoz. Olyan megoldásokra van szükség, amelyek meghaladják a frázisok, önelégültség, önámítások jelezte előző helyzeteket. Olyan helyzetet kell 45
