Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Dobos László: Az egyetemes magyarságtudatért!
Dobos László Az egyetemes magyarságtudatért!'*' jL JLz anyanyelv hetének idei megnyitójára meghívást kaptak a szomszédos országokban élő magyar nemzeti kisebbségek irodalmának képviselői. Jugoszláviából, Kárpátaljáról s Csehszlovákiából el is jöttünk, s az egri Gárdonyi Géza Színház közönsége előtt vallomást tehettünk anyanyelvűnk helyzetéről. Nemes gesztus volt ez a meghívás, de azon túl több is, az összetartozás gondolatának kinyilvánítása, az anyanyelv közös gondjainak első olvasópróbája. Erdélyből senki sem jöhetett. A Magyarok Világszövetsége júliusi közgyűlésén ugyancsak helyet kaptak a határon kívüli nemzeti kisebbségek képviselői is. Ez a szövetség történetében először nyilvánított érdembeli figyelmet a határon kívül élő legnagyobb magyar közösségek iránt. Eljöttünk Kárpátaljáról, Horvátországból s Csehszlovákiából, az Erdélyből meghívottak helyei most is üresek maradtak. Részt vettünk a Szövetség új alapszabályának kimunkálásában, vállaltunk tisztségeket, s ezzel együtt felelősséget s arányos részt a jövő közös tennivalóiból. A nemzetiségiek bevonulását a Magyarok Világszövetségébe kételyekkel, kritikával kommentálták: gesztusként, alibiként, utólagos önigazolásként, a Szövetség előző vezetősége túlélési szándékaként. A magam értelmezésében a nemzetiségiek jelenlétének lehet szimbólum- és jelzésértéke, de ennél fontosabb valóságos jelentése: a Magyarok Világszövetsége orientációjának megváltoztatásáról, az orientáció teljessé tételéről van szó. Szemléletváltásról. Olyan szemlélet érvényesítéséről, amely szüntetni, érvényteleníteni kívánja a sokfelé szakadozottság, az elszigeteltség, az ismeretlenség állapotát, amely egyesítő, egyeztető, gondokat hasonító — az egyetemes magyarságban gondolkodás szemlélete. Az Anyanyelvi Konferencia előkészítő munkálataiban, s programjában is e szándék kísérhető nyomon: az összmagyarságban gondolkodás. A mai magyarságtudat szövődik: különböző helyzetekből, önkéntes erkölcsi vállalásokból, sorsok fonadékából, sokféle erőből; sokféle irányból jövünk, sokféle élménnyel és elgondolással. Történelme során a magyarság még sohasem volt annyira az atomizáltság, a szétszórtság állapotában, mint manapság. Közép-Európa, Magyarország, a szomszédos államok magyar nemzeti kisebbségei, s nem is csak a Nyugat, hanem a világ szórványmagyarsága. Ez a helyzet kényszeríti az integrálódás s az egyetemesség szemléletét. A mai magyarságtudat forrásvidékei a közeli és távoli világtájak. A mai magyarságtudat, világtapasztalat ez, egyszerre élmény, erő és tudat. A magyarság mai világlétében éltető és pusztító tapasztalatok vannak jelen, nagy energiák, nagy képességek. Most bizonyíthatjuk éltető képességünket: az egyeztetés, a hasonítás, az egyesítés, az építő értékek integrálásának képességét. Úgy érzem, a mai magyarságtudat próbája az integrálódás képessége. Az összmagyarságban gondolkodás csábító tűz, csábítás romantikus nagyzási mániára, fájdalmas nosztalgiára, a valamikori nagyság, s a mostani kicsinység megsiratására, történelmi igazságtalanságaink újraszántására, a sebek megszámlálására, a magyar történelmi siratófal megépítésére . . . * Elhangzott Kecskeméten, 1989. augusztus 8-án, a VI. Anyanyelvi Konferencián. 44
