Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (VI. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
A tehetség fennmarad, a tehetség mindig megvédi magát. Akiben tehetség lakozik, meg lehet ölni, de amíg él, minden erővel szemben is alkotni fog. Mi a tehetség? Sokféle definíciója van ennek a jelenségnek. Az enyém: a tehetség a jelenségek mélyére való hatolásnak, a felszín áttörésének képessége, a dolgok belsejének, a rejtett kapcsolatoknak a felfedezésére való képesség. A művészetben ott rejlik a nagyság, ahol közeledni kezdünk ahhoz, ami láthatatlan, amiről csak érezzük, hogy létezik, de amit előbb meg kell keresni, felszínre kell hozni. Ennek a láthatatlan valaminek a megérzésében, kutatásában, megformálásában jut kifejezésre a tehetség. Lehet-e valakiből hombre culto egyetlen generáció alatt? Kivételesen, és csak akkor, ha különösen erős individuumról és a körülmények rendkívül kedvező alakulásáról beszélhetünk. Az egyén kulturális szintjét általában már a nagyszülők, szülők, az egész család és környezet kulturális szintje, műveltsége befolyásolja. Talán csak a harmadik, negyedik nemzedék éri el a hombre culto státusát. A rossz rosszasága abban áll, hogy a rossz leköti a jó erőit: a jónak a rossz legyőzésére kell összpontosítania erejét, ebben a harcban feléli energiáit, s nem léphet tovább, nem bonthat szárnyat az önálló repüléshez, nem válhat alkotó erővé, nem szaporíthatja legjobb értékeit. Ezért olyan fontos, hogy megelőzzük a rosszat — takarékoskodunk a jó energiáival. Csernobil. A halál elveszti formáját, eltűnik az alakja, a képe. Már nem csontváznak, tátogó szemüregű jelenésnek, véres, sáros egyenruhát viselő halott katona szellemének látjuk. A halál színtelen, szagtalan, hangtalan lett. Nem látjuk, nem halljuk, hogy közelít. Szép nyári nap lett, kellemes, friss levegő, áhított csönd. Elpusztulunk, s nem látjuk a fölénk emelkedő kezet, a szívünkbe mártott tőrt. Itt: valamiféle frontbüszkeség, frontgőg tölt el bennünket. Mi itt harcolunk, s mi tudjuk a legjobban, mit és hogyan kell tenni. Úgy gondoljuk, hogy csak a harcban való közvetlen részvétel jogosít fel bárkit is arra, hogy beszéljen, hogy ítélkezzen. Mintha a kockázat, a kimerültség, a kapott sebek azonosak lennének a bölcsességgel, eszességgel, elmélkedési készséggel. Elég kicsit rájuk ijeszteni, félni fognak, rettegni fognak. Félelem esetén a reakció összehasonlíthatatlanul erősebb, mint az azt kiváltó ok. A félelmet kikerekedett, nagy szemmel ábrázolják — találó kép. Zinovjev mélyenszántó megjegyzése, hogy a kommunizmus ereje abban van, hogy öntevékenyen újjászerveződik már a legkisebb sejt szintjén is. Ne túlozzátok el a felülről építkezést, mondja Zinovjev, nézzétek, hogyan alakul és fejlődik alulról a kommunizmus! Vegyetek csak három embert, formáljatok belőlük kollektívát — mindenféle utasítás nélkül a létező szocializmus szabályai szerint fognak cselekedni. Azonnal elkezdődik az ellenőrzés, a jelentésírás, a korrupció, a besúgás, a megfélemlítés és ezer más, hasonló szörnyűség. Wyspianski így panaszkodik a lengyel irodalomra Lucjan Rydlhez írt levelében (1896. I. 14.): „ . .. miből is tevődik össze a mi irodalmunk — szörnyűség; az, 39
