Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - Ryszard Kapuściński: Lapidárium (VI. rész, fordította: Szenyán Erzsébet)

George Steiner. Sötét, élénk szem, melyben a világ szüntelen felfedezése fölötti fiús öröm ragyog. Meleg, mozgalmas mimikájú arc:

— szerelem? fárasztó időveszteség. Sokkal többre tartom a barátságot, a nagy barátságot;

— a zene: a legtitokzatosabb művészeti ág. Ezer és ezer könyvet írtak az irodalomról, festészetről, de a zenéről egyetlen igazán jelentős művet sem. A zene a leginkább metafizikus művészet, mely legjobban közelít istenhez. A nők nem tudnak zenét szerezni, mert az ő gondolkodásuk realista, azonnal érett, a zeneszerzés viszont valamiféle gyermetegséget, éretlenséget, naivitást kíván (L. Mozart);

— Közép-Európa? Idejétmúlt fogalom. Nyugat-Európa számára a konfrontá- ciós vonal már nem Kelet-Európa határai mentén húzódik (ezen a fronton béke és együttműködési szándék uralkodik), hanem a Földközi-tengeren keresztül (a terrorizmus inváziója, energetikai veszélyeztetettség, az arab vendégmunkások okozta konfliktusok, a fundamentalizmus támadása stb). Európa visszatért a Martell Károly alatti helyzethez: újra Poitiers, újra a Nyugat és az arab világ összeütközése.

Varsóból

1986

„Nálunk bármi lehet fegyver — bármi: a szurony, az eke, a toll. Harcolj azzal a fegyverrel, melyet legjobban forgatsz! Okosabbnak kell lenned a legravaszabb hatalmaknál is. Az isten szerelmére, ne hagyd, hogy magalázzanak azok a sértések, melyekkel a hatalmasok aljassága tölti meg szívedet. Nem öl meg a kétségbeesés, ha életeddel rászolgálsz a dicsőségre”.

Cyprian Godebski

Stanislaw Brzozowski írja „Naplójában” az 1910. XII. 21-i dátum alatt: „Istenem, Istenem! Milyen nehéz dolog is ma lengyelnek lenni, gondolkodni, dolgozni akarni”.

J. M. a karrieristák új nemzedékéről:

— Nincs Lengyelország-képük, nincs jövőképük. így aztán nincs is mivel azonosulniok, nincs mivel szolidaritást vállalniok. Ebben a helyzetben csoporttal, személyekkel, helyzettel azonosulnak. Mit akarnak? Semmit, vagy talán azt, hogy megkapaszkodjanak, s aztán följebb törjenek.

Az idő öl, de az időhiány legalább annyira.

A történelem dinamikus szerkezet, mely értelmes és értelmetlen dolgokból tevődik össze. (Fernand Brandel)

A világtörténelem tanulmányozásának szépségei: sem az idő, sem a tér — bár létezik — nem jelent akadályt. Egyik évszázadból a másikba, egyik földrészről a másikra utazgatunk. A történelem tanulsága: a változások lassúsága, s ebben a lassúság a lényeg. Korszakok, birodalmak, rendszerek évszázadokig eltartanak.

38