Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Bisztray Ádám: Rácsok, Portré ’88, Vihar (versek)
Bi szír ay Adám Rácsok Csak színét s héját láthatod, ím, ez a semleges semmi, köd-ülte völgy vándorának látszat, sötét, és árnya nélküli alak játéka, a szünetlen kisértőé, aki biztat délben s álomtalan éjen, amit kutatni merészelsz egymagad, magva, lényege nincs, vagy újabb, újranött réteg vértezi. Rácsod pedig, ha felsüt a Nap, rombuszokat vetít eléd, fényes küszöbig lépteidet számolgató padlón, Mikor eljön a perc, hallod kinn futni gyöngy-könnyű körmein a vizslát, sosem látott szobrát fürkészed magadban, mint szabadságot. Portré ’88 Hallgatott, gyűjtve kavicsát a szónak, s mohón nyelve alá dugta, hogy érced kiolvadjon. Könyörülj némaságán! Mutass rá, csontos, kihegyezett ujjal. Százrétű avarban fekszik vizes kanócai közt a gyökérnek. Nem teheti jóvá, hogy nem világított.
